A macska újévi fogadalmai

Az év 12 hónapjára

1. Fogadom, hogy a tányéromat mindig olyan ragyogó tisztára nyalogatom, mintha eredetileg is üres lett volna!
2. Gazdim ölébe bármikor felugrom egy kis cirógatásra,  nemcsak akkor, mikor a telefon megcsörren vagy a krumpli éppen megsül a sütőben!
3. Elhatározom, hogy nyári éjszakákon nem maradok hajnali kettőig házon kívül, hisz’ tudom, hogy a gazdám nem tud aludni addig, míg otthon nem vagyok!
4. Azt mondják, fogalmam sincs róla, mennyi munkát jelent házikedvencet tartani. Akkor most majd megpróbálkozom vele! Egy fehér egér talán éppen megfelelne a célnak…
5. Megígérem: többé nem színlelem, hogy utálom a konzerv eledelt csak azért, mert tudom, hogy garnélarák is van a hűtőben!
6. Az alom szerteszét szórásával a jövőben nem várom meg, míg gazdám végez a takarítással és a porszívót is elpakolja!
7. Tiszta szívemből fogadom, hogy nem fogok egy teljes hétre megsértődni, amikor nyaralás végeztével hazavisznek a cicapanzióból! (Három nap is pont elég lesz.)
8. Befejezem az ágy alsó kárpitjának szaggatását, melyet artista módjára fejjel lefelé végeztem! Valamint a paplan alatt sem fogom gazdám lábujját harapdálni és frissen mosott haját rágcsálni! A paplanon való éjszakai rodeózásnak is véget vetek egyszer s mindenkorra!
9. Erősebben fogok nyávogni, ha állatorvoshoz készülődünk – hátha akkor otthon hagynak…!
10. Hatalmas erőfeszítések közepette, mindent elkövetek annak érdekében, hogy megálljam: nem tátom ki a számat és nem mutogatom a benne lévő pókot a gazdámnak! És bogarakat sem ropogtatok jóízűen, miközben ő eszeveszetten sikoltozik!
11. Megpróbálom visszafogni magam, hogy hajnali három óra tájban ne ugorjak be az ágyba és ne kezdjem magam élénk fickándozások közepette tisztogatni! (Egyébként nem értem, mi baj lehet ezzel?)
12. Minden erőmmel azon leszek, hogy gazdám vendégei előtt ne hányjam a tálalóasztalra az elfogyasztott mezei egér maradványát! (habár szerintem,  ez nagyszerű muri volt!)

Új családtag érkezése

Amikor úgy határozunk, hogy családunkat új taggal bővítjük egy cica személyében, akkor a jövőre egyúttal elkötelezettséget is vállalunk: felelősséggel tartozunk a kis négylábú jövevény iránt. Mindenki számára csábító a gondolat egy bájos kiscica láttán, hogy azonnal magához vegye és hazavigye, aztán kedvére kényeztesse, babusgassa az apró jószágot. Mielőtt azonban az elhatározást valóban tett követné, mindenképp vegyük figyelembe a következményeket, a hétköznapokon előforduló tennivalókat, aztán pedig mérlegeljünk! Az alábbiakban olyan kérdéseket állítottam össze, melyeknek megválaszolása után az Olvasó saját belátása szerint eldöntheti, valóban felkészült-e az új családtag befogadására…

Készen állok?

-          Felelősséggel felkészültem egy cica befogadására, akivel otthonomat az elkövetkező tíz-tizenöt évben megosztom?

-          Tisztában vagyok  a macskatartás előnyeivel és hátrányaival?

-          Tudom majd finanszírozni a járulékos költségeket és a váratlan kiadásokat?

-          Alkalmas a lakásom állattartásra?

-          Van a családomban olyan, aki allergiás a macskákra?

-          Ki fog az állatra vigyázni, ha elutazom?

-          Elviselem kedvencem „keze nyomát”  és szőrét a kárpitozott bútoraimon?

-          Hosszúszőrű cica esetében tudok majd kellő időt fordítani bundájának ápolására?

-          Össze tudom szoktatni leendő macskámat esetleges, már meglévő háziállataimmal?

-          El tudom fogadni azt a tényt, hogy kedvencem ragadozó , s időnként zsákmánnyal tér haza?...

-          Választottam már állatorvost, aki gondoskodik majd kedvencem oltásáról és gyógykezeléséről?

A választás…

Ha sikeresen válaszoltunk az előző kérdéscsoportra, jöhet a folytatás:

-          Egy vagy két cicát szeretnék?

-          Törzskönyvezett fajtát vagy házimacskát keresek?

-          Egészen apró kölyökre vagy inkább sihederre gondoltam, esetleg felnőtt, gazdátlan macskát szeretnék befogadni?

Aki törzskönyvezett kedvencet szeretne, annak számára a soron következő lépés a megfelelő tenyészet kiválasztása. Lehet, hogy hosszú utat kell megtenni, míg a megálmodott elképzelés valóra válik! Az alábbiakban néhány javaslat következik a keresgéléshez:

-          Kérdezze meg ismerőseit , tudnak-e valakit ajánlani!

-          Olvassa el az állatorvosi rendelőkben kifüggesztett hírdetőtáblákat!

-          Látogasson el kiállításokra és beszéljen a tenyésztőkkel!

-          Tanulmányozza a magazinok, weboldalak apróhírdetés rovatát!

-          Keressen fel több tenyésztőt is az adott fajtából, vizsgálja meg a tartási körülményeket, a környezetet az állatok életterét!

Aki a „hagyományos” házicicánál marad, annak viszonylag könnyű a dolga: sokszor egyenesen az ölébe pottyan a szerencse. Ha mégsem, akkor a következőképpen próbálkozhat:

-          Keressen fel néhány állatmenhelyet valamint kísérje figyelemmel az újságok, a tv, a rádió hírdetéseit!

-          Kérdezze meg az állatorvosi rendelőben, tudnak-e valakit ajánlani, aki cicát szeretne elajándékozni!

-          Tartsa nyitva a szemét és a fülét az utcán jártában-keltében, nem hall-e panaszos nyivákolást egy parkoló autó alól!

Előkészületek az új jövevény érkezésére

Mielőtt hazavinnénk a cicát, tegyük meg a megfelelő lépéseket, hogy felkészülten fogadhassuk leendő kedvencünket! Jobb, ha mindenről előre gondoskodunk, mint ha az előre nem látott tényezők miatt naponta át kell rendeznünk a szobát. Otthonunknak mindenképpen biztonságot és állandóságot kell nyújtania. Ne feledkezzünk meg a kert rejtette veszélyekről sem! Íme, néhány a megfontolandó kérdések közül:

- A cica birodalma csupán egy szoba lesz vagy a teljes lakás?

- Elrejtettük-e az elektromos zsinórokat, vezetékeket oly módon, hogy az állat számára   hozzáférhetetlenek legyenek?

- Ki tudjuk védeni a tűzhely körüli veszélyeket?

- Nincsenek a környezetünkben olyan növények, amelyek mérgezők a macskára? A szobanövények közül ilyen például a diffenbachia, a fikusz és a mikulásvirág, míg a kertiek közül a borostyán és gyöngyvirág.

- Találunk megfelelő, félreeső helyet az alomtálcának, távol az etetőedénytől?

- Elzártuk a veszélyes kerti szerszámokat, vegyszereket?

- Ha kertünkben kút található, zárható-e a teteje?

- Meg tudjuk akadályozni, hogy a cica elkóboroljon? Amennyiben ez kivitelezhetetlen, építsünk az állat számára elkerített kifutót!

A macska enni is kér…

A táplálással kapcsolatban nem árt mérlegelni az alábbi kérdéseket:

- Körültekintően gondoljuk át az étrendet: kifejezetten macskák részére készült konzervvel, friss emberi étellel vagy ezek keverékével kívánjuk kedvencünket táplálni?

- Kiválasztottuk hol lesz az a félreeső hely, ahol a macska nyugodtan elfogyaszthatja az eléje tett ételt?

- Ki fogja etetni kedvencünket? A legjobb az lenne, ha ebben a család minden tagja részt venne.

- Kérdezzük meg az állat tenyésztőjét, korábbi tulajdonosát, mivel etette eddig a cicát, s az első pár napban ugyanabból az eledelből adjunk neki, míg új helyét meg nem szokja! Ez segít a környezetváltozás okozta stresszhatásokat könnyebben átvészelni és elkerülhető általa az új étrend okozta esetleges hasfájás, hasmenés. Az első nap kapja a már korábban megszokott eledelt, a második napon pedig már keverjük össze a régit ételt a választott újjal! Az arány fokozatos eltolásával remélhetőleg a hét végéig már rászokik a macska az új étrendre. Ha viszont továbbra is visszautasítaná az ételt, keressük fel az állatorvost, mert lehet, hogy egyéb, ismeretlen ok áll az étvágytalanság hátterében!

A macskakölyköknek 8 és 12 hetes koruk között napi négyszeri, 3 és 6 hónapos kor között pedig napi háromszori étkezésre van szükségük. 6 hónapos kortól kezdődően viszont elég a napi két etetés, reggel és este.

Az érkezés

Amikor mindennel elkészültek, akkor eljött az ideje, hogy a cica is megérkezzék. Izgalmas időszak ez a gazdi és a cica számára egyaránt. Az első néhány napban próbáljunk meg kifejezetten nyugodt, csendes környezetet biztosítani az állat számára! Néhány javaslat arra vonatkozólag, hogy a cica minél gyorsabban beilleszkedhessen az új otthonába:

- Ha kocsival történik a szállítás, lehetőség szerint egyenletes, nyugodt tempóban vezessünk.

- Amennyiben az állat nagyon idegesen viselkedne, úgy kosarát takarjuk le, ezáltal biztonságérzete nő!

- Menetközben folyamatosan beszéljünk hozzá, hogy szokja a hangunkat!

- Zárjunk be minden ajtót és ablakot, mielőtt a cicát kiengedjük a szállítódobozból!

- Hagyjuk, hogy az állat magától jöjjön ki a dobozból. Tartózkodjunk a nagy felhajtástól, ami megijesztheti.

- Töltsük meg etetőtálkáját finom falatokkal!

- Az alomtálcába tegyük ugyanazt a típusú almot, amit már korábban is megszokott! Ez legyen az első dolog, amit megmutatunk neki, így elkerülhetünk egy pár kellemetlen balesetet…

- A tenyésztőtől vagy korábbi gazdától kérjünk egy darabka kelmét vagy apró játékot, ami előző otthonára emlékezteti és ezt tegyük közel az etetőedényéhez.

- Ne lepődjünk meg, ha a megérkezés után a cica elbújik egy védett sarokba és az első néhány órában ki sem mozdul onnan. Ha nem háborgatjuk, hamarosan összeszedi a bátorságát.

- Ha gyerekek is vannak a családban, készítsük fel őket arra, hogy a kiscicának az első időkben nem annyira dögönyözésre, mint inkább nyugalomra van szüksége!

A kultúrált macskatartás elengedhetetlen kellékei:

-          alom, alomtálca, lapát, fertőtlenítő

-          fekhely és párna

-          etető-és itatóedény

-          szállítódoboz

-          fésű és kefe

-          sampon (fajtától függően púder, körömvágó)

-          nyakörv arra az esetre, ha kijár a lakásból, szükség esetén azonosítás céljából

-          cicák méretére készült apró csapóajtó, mely szabad ki- és bejárást biztosít számukra a házból a kertbe illetve lakáson belül a mellékhelyiségbe

-          kaparófa

-          mászóka, melyen kedvére kitombolhatja magát

-          apró labdák, csörgő-zörgő játékok

-          egérszagú műegér :-)

Ami a nevekben rejlik...

A névválasztás az egyik legizgalmasabb és legszórakoztatóbb dolog újonnan érkezett cicánk esetében. Gondoljunk csak bele, hogy döntésünk miért éppen az adott név mellett szól! Hamarosan rá kell döbbennünk, hogy a cica számára kiválasztott név saját személyiségünkből, bensőnkből enged egy részt megmutatni.

"Jaj, de kis édes!" - mondják az ismerősök, mikor először találkoznak cicánkkal. És ekkor jön a legfontosabb kérdés: "Hogy hívják?". A válasszal  -a névvel, amit választottunk-, sokkal többet árulunk el, mintsem gondolnánk. 

Az angol Vivienne Angus "Ismerd meg magad macskádon keresztül" című könyvében azt mondja, hogy azért szeretünk neveket tervezgetni, mert általuk önmagunkból ismerünk fel bizonyos dolgokat. Az, ahogy állatainkkal bánunk, pontosan megmutatja, vagyis teljes értékű betekintést enged abba, hogyan vélekedünk önmagunkról. Legyen az egy nyakörv vagy egy extravagáns játék, amit kedvencünknek vettünk, rengeteget elárul abból, hogyan is viseltetünk magunk iránt. Dr. Bill Ewing amerikai pszichológus szerint az állatnevek által az emberek gyakran tudat alatt felismerik második énjüket, amely titkos ugyan mások előtt, de közvetlen része önmagunknak. Megemlíti, hogy az ideges, ingerlékeny típusú emberek gyakran választanak agresszív hangzású nevet kedvenceik számára, mint például a Rambo vagy a Terminátor. Az állatok névválasztásának esetében az emberek gondolata sokkal gyorsabban szárnyal, hiszen nincsenek korlátok. Vivienne Angus így figyelmeztet: "Nem szabad az állat számára taszító, megalázó nevet adni, mert azt igenis megérzi és negatív reakciót vált ki belőle."

T.S. Eliot könyvében, a "Macska  nevek"-ben azt bizonyítja be, hogy a macskák tulajdonképpen több nevet is igényelnek. Eszerint egy általános, mindennap használatosat, egy meghitt barátit, és mégegyet, amit mi emberek, sohasem fogunk megtudni...

Vivienne Angus azt tanácsolja, hogy ne azonnal, kapkodva adjunk nevet kedvencünknek. Várjunk a megfelelő alkalomra, amely minden valószínűség szerint gyorsan be fog következni. Saját esetét hozza fel példaként: "Teljesen meg voltam győződve arról, hogy csokoládé színű burma cicámat egy egyiptomi istenről vagy egy mitológiai alakról kell elneveznem. De szinte rögvest a napnál is világosabbá vált számomra, hogy ő egész egyszerűen egy igazi kis huligán, ezért úgy döntöttem, hogy a Hooli név lesz a lehető legtökéletesebb számára."

Ha belegondolunk, milyen nehéz dolog a választás, akkor képzeljük csak el szegény tenyésztőket, amint minden egyes alomnál más és más nevet kell kitalálniuk. Egy szomáli fajtával foglalkozó cicabarát mesélte, hogy ő mindig egy bizonyos témát keres magának és az adott témakörből választja ki a neveket, így az utóbbi  időben a gyermek mesekönyveket, a Disney állatfigurákat, az autótípusokat, valamint a popsztárok neveit használta fel.

A macskatulajdonosok életkora is nagymértékben befolyásolja a választást, kisgyerekek és idősebb emberek előnyben részesítik a hagyományos neveket. Fontos dolog a választás során tudni azt, hogy a cica bizony elég gyorsan megnő, így meglehetősen furcsán hat az, mikor a kifejlett, nagy macskát például Picurnak vagy Törpének szólítják. Nem árt azon sem elgondolkodni, mit szólnak majd a szomszédaink, amikor esténként Whiskeyért vagy Cointreauért kiáltunk vagy épp azt hallják: "Buffalo Bill gyere, kész a vacsora!"

A választás során sokunkat a nosztalgia motivál, a gyermekkor vagy egy másik állat emléke. Jó, ha megbizonyosodunk arról is, hogy macskánk melyik nemet képviseli, hiszen előfordult már olyan eset, hogy a Thomas nevet viselő kedvenc egy reggelen gazdáját hat újszülött cicabébivel lepte meg. 

Mindenesetre gondoljon arra is, mit tenne akkor, ha a helyzet megfordulna és Önt hívnák úgy, ahogy kedvencét elnevezte?...

Azok a válogatós (?) cicák

Ha macskája jóétvágyú, akkor Ön egészen kivételes és kiváltságos helyzetnek örvend. A cicák többsége ugyanis megrögzötten válogatós és szeszélyes ételeit illetően. Legtöbbjük nemcsak, hogy a legdrágább macskaeledeleket igényli, de meg is követeli, hogy minden egyes étkezés alkalmával más és más ételt tálaljanak fel számára. E korántsem kellemes szokás azonban teljesen természetesnek tekinthető, ha figyelembe vesszük származásukat, amely viselkedésük eredetével egyetemben minden kétséget kizáróan vad őseikhez vezethető vissza.
A macskák családja a húsevés tekintetében meglehetősen eltér a többi emlőstől. A farkasok például gyökereken és bogyókon is képesek vegetálni mindaddig, amíg nem találnak megfelelő zsákmányt. Ezzel szemben a macskák nem tudják magukat e vegetáriánus étrendhez tartani. Hosszú évmilliók óta húsevőnek számítanak, ennélfogva elvesztették azon képességüket, hogy a növényi táplálkozás adta lehetőségeket felhasználhassák. Szervezetüknek feltétlenül szüksége van többek közt az A-, illetve B1-vitaminra valamint a taurinra, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezekhez a rendszeresen elfogyasztott hús által juthatnak.
A macskatápszert gyártók persze tökéletesen tudatában vannak e követelményeknek és épp ezért arra törekszenek, hogy a messzemenőkig teljes értékű termékeket állítsanak elő, olyanokat, melyeket az éhes cicapocakok teljes megelégedéssel fogyaszthatnak el. Mivel a macskák sajnos nem tudnak olvasni, nem értik a dobozokon feltüntetett feliratokat sem.
Ezért időről-időre visszautasítják az eléjük tett ételt és mindig valami újat, valami mást akarnak megkóstolni, kipróbálni, mert az talán a már jól bevált étellel szemben számukra valami új, ínycsiklandozó lehetőséget kínál.
A macskatápok illata és íze teljesen különbözően hat egy macskára és ránk, emberekre. Az utóbbiról néhány vakmerő cicatulajdonos véleménye ki is kérhető, akik attól sem riadnak vissza, hogy belekóstoljanak kedvenceik ételébe. A táplálékok íze és illata a macskák ragadozó életmódjához alkalmazkodik, tehát annak megfelelő. Nekünk embereknek, a só és a cukor a két legpotenciálisabb ételízesítő, melyet a macskák szintén képesek érzékelni ugyan, de sokkal inkább érzékenyek a hús ízére és illatára mint kétlábú barátaik. Az a képességük is megvan, hogy embertársaiknál jóval hamarabb megérzik, ha egy étel már nem friss. Ez is oka lehet annak, hogy azt visszautasítják. A macskák illatérzékelése kifinomultabb, érzékenyebb, legalább tízszer erősebb, mint a mienk.
A kereskedelmi forgalomban kapható táplálékok esetében nem szükséges az ételek gyakori variálása, hiszen ezek, szemben az ételmaradékokkal, tökéletesen kielégítik a szervezet tápanyagszükségleteit.
Finnyáskodó természetük, válogatós rossz szokásaik miatt olykor meglehetősen bosszantóak tudnak lenni, de ugyanakkor gondoljunk csak bele: ez is része önálló természetüknek vagyis a macska csodálatos bájának, vonzerejének.

Látvány és Hang

A macskák halló- és látószerveinek működése megegyezik az emberi szervezettel, alapjában véve mégis jelentős különbségek fedezhetők fel. Vannak olyan jelenségek ugyanis, melyeket a cicák embertársaikkal szemben képesek látni és hallani, de ugyanakkor ez a tény megfordítva is igaz. Az evolúció hosszú évmillióin át a macskák érzékszervei rendkívül kifinomultak voltak, adottságaik birtokában ügyesen tudtak vadászni. Néhány ezer év elteltével azonban -főleg háziasításukat követően-, képességeik jelentős mértékben tompultak.

Amit látnak...

Látásuk és hallásuk a vadászatra specializálódott, s ehhez még a természet is segítséget nyújt. A napnyugta utáni és a virradat előtti időszak az igazi, a vadászatra legalkalmasabb. Pupilláik rendkívül jól alkalmazkodnak életmódjukhoz: az éjszakai portyázások során a sötétben teljesen kitágulnak, nappal viszont egészen keskenyre összeszűkülnek. A retinában található csapok és pálcikák háromszor olyan sűrűn helyezkednek el, mint az emberi szemben, eredményeképpen a macska nyolcszor élesebben lát a sötétben. Színérzékelésük viszont sokkal gyengébb, így például a piros színt szürkének illetve feketének, a narancssárgát sötétzöldnek látják. Sajnálatra azonban semmi ok, hiszen ha tudnának beszélni, akkor elmondanák, hogy ez számukra igazán nem jelent különösebb problémát. A színeknek ugyanis meglehetősen kevés figyelmet szentelnek. A szabad természet, a madarak, az apró állatok mozgása igazán az, ami érdekli őket.

És amit hallanak...

Mindent, ami az emberi fül számára hallható, sőt! Érzékelik az alsó hanghatár körül hangzó apró zörejeket is, melyeket mi már nem vagyunk képesek felfogni. A számunkra azonban átlagos erősségűnek tűnő hangerőt, ők sokkal élesebben hallják.

A fő különbség leginkább mégiscsak az, hogy hallják az úgynevezett ultrahangokat, így például a denevér visító vinnyogását is, amely emberi fül számára érzékelhetetlen. Az egér és más egyéb apró rágcsálók is ultrahangokat kibocsájtva kommunikálnak egymás közt, s közben nem sejtik, hogy milyen sokat segítenek ezzel az éppen rájuk vadászó macskának, aki zsákmányszerző körútja során, ezekre a zajokra figyel, segítségükkel találja meg áldozatait.

Amit a cicák jobban tudnak...

"A macskának hét élete van"...tartja a mondás, ha ez igaz, úgy ők mindet teljes nyugalomban, s kiegyensúlyozottságban élik meg. De ugyanakkor mi a helyzet velünk, emberekkel? Mennyire vonatkoztathatók e jelzők ránk? Talán lenne mit tanulnunk kedvenceinktől! Az alábbiakban válogatás következik néhány témakörből, melyet a cicáktól kölcsönöztem (utólagos beleegyezésükkel).

Pihenés...

Mindig találnak maguknak megfelelő helyet és alkalmat az alvásra, legyen szó akárcsak néhány percről is. Példájuk követendő! Elég 10 perc délutáni szundikálás egy csendes sarokban ahhoz, hogy a nap hátralévő részére új energiát merítve, kissé felfrissüljünk.

Külcsín...

Ugye előfordult már, hogy látogatóban járva, macskás ismerőse arról panaszkodott, mennyire nincs ideje magával foglalkozni, s ennek önbizalma is kárát látja. Ezzel szemben cicája naponta órákat tölt el szépségápolással, mosakodással, így a gazdájához érkező vendégeket dagadó önbizalommal, tökéletességének teljes tudatában fogadja.

Étkezés...

Igazi ínyencek, gyakran, de csak keveset esznek! Mindig megkövetelik a tiszta tányért és a nyugodt helyet, ahol ételüket elfogyaszthatják. Szemben az emberrel, egészségesebben étkeznek, táplálékaik koncentráltan tartalmaznak ásványi anyagokat és vitaminokat.

Társválasztás...

Nagy tévedés azt hinni, hogy cicánkat magunk választjuk, mert valójában ők választanak ki minket. Társas kapcsolataik során a számukra kellemetlenkedő alakokat egyáltalán nem tolerálják, legyen az akár egy szemtelen kölyökcica, akár egy kíváncsi kutya.

Macskajáték...

Amikor dolgaink kevésbé alakulnak elvárásaink szerint, hajlamosak vagyunk úgy érezni, a világ bezárult körülöttünk. Megfelejtkezünk arról, hogy az élethez szorosan hozzátartozik a szórakozás is. Macskánk azonban a nap bármely szakaszában képes időt szakítani a játékra, az aktív kikapcsolódásra (saját tapasztalataim alapján, leginkább hajnali 3 óra körül).

Játékvásárlás esetében, nem feltétlenül a legdrágább holmival tudunk csak örömet szerezni számára, sőt az egyszerű papírgalacsin sokszor mindennél többet ér. Apróbb ajándékokkal magunkat is meglephetjük alkalomadtán, s néha nem árt egy kicsit lazítani, elfelejtkezni a mindennapokról.

Tornával kezdődik a nap...

Cicáink a napot könnyebb testmozgással (könyvespolcra történő célzott mozdulatok) kezdik. Mindössze néhány perc elegendő ahhoz, hogy szervezetük felébredjen, energiával töltődjön fel, s mindjárt kellemesen indul a nap...

Amit viszont nem tesznek:

Nem szomorkodnak és aggódnak a holnap miatt.

Nem kérnek bocsánatot és nem magyarázkodnak!

Nem maradnak ott, ahol nem érzik jól magukat!

Nem mondanak el magukról mindent az embereknek.

Sohasem mennek kocogni a szikrázó déli napsütésben!

Tomboló nyár

„Ha újra itt a nyár és meleg az idő, az ember strandra jár…” hangzik el egy jól ismert, régi sláger részleteként e mondat. Mindnyájan egyet is értünk tartalmával, hiszen mennyire természetes dolog, hogy a kánikulai hőséget enyhítendő, megmártózunk a hűs habokban. Közeli vízpart híján pedig az árnyékba húzódva, kellemesen lehűtött italokkal frissítjük szervezetünket.


Víziszony
Igen ám, de ne csak a saját kényelmünket nézzük, hanem tekintsünk kicsit körbe házunk táján! Lelkiismeretes gazdik szeretnénk lenni? Akkor bizony gondoskodnunk kell házikedvenceink kényelméről is! De hát hogyan? Merül fel a jogos kérdés most nyilván sokakban! Hiszen, míg egy kutyatartó zuhanyvízzel hűtheti leghűségesebb társát, aki mindezt még örömmel is tűri, addig egy cica bizony foggal-körömmel –és ezt értse mindenki a szó legszorosabb értelmében szó szerint!- küzd a vízzel való érintkezés ellen. Bármennyire is tiszta állat, soha nem fog megbarátkozni a fürdetéssel. Kíváncsisága olykor ugyan a folyó víz irányába hajtja, de ez senkit se tévesszen meg! Őt csupán a csobogó víz látványa érdekli. Néha mancsával esetleg belecsap, de mindez pusztán bátortalan próbálkozás részéről és a következő pillanatban máris rettentő alapos mosdásba kezdve, undorodva nyalogatja le magáról.

Le a bundával!
Míg az ember szervezete a meleg hőmérséklet hatására izzadással védekezik, addig macskáink –hasonlóan a kutyákhoz- csupán lihegéssel tudják testüket hűteni. A hosszúszőrű állatokat célszerű a jóidő beköszöntével, azaz késő tavasszal megfosztani ”tollazatuktól”, fél-egycentis hosszra visszavágni azt. De csakis akkor, mikor már valóban kellemesen meleg az idő, különben szegényke teste a hirtelen jött csupaszsággal nem tud mit kezdeni és egyfolytában dideregni fog. A tavasszal lenyírt bunda pedig, az ősz beköszöntével, a ”szezonra” épp időben, szépen visszanő majd teljes pompájában. Viszont a nyírás kizárólag a testre, a törzsre vonatkozzék, a farokszőrnek nyugodt szívvel kegyelmezzünk meg!

Nyár a négy fal között
Mihez kezdjen az ember lánya-fia, ha városi lakásban tart állatot, de momentán nincs a lakás klimatizálva? Hogyan tudjuk a nappali órák forróságát elviselhetővé tenni cicánknak? Kis találékonysággal sok minden megoldható! Árnyékoljunk, sötétítsünk be legalább egy helységet kedvencünk számára, ahová napközben kedve szerint félrevonulhat sziesztázni. Húzzuk le a rolót egészen résnyire, szabad utat hagyva ezáltal a szellőzésnek is vagy a behúzott sötétítő függöny mögött legyen nyitva az ablak. Engedjünk neki bejárást a járólappal burkolt helységekbe, mivel a hűvös kőre fekve is kényelemben érezheti magát.
Az erkélyen, a nagyobb növények levelei alatt, a magasabb cserepek árnyékába vonulva élvezheti a kellemes szellő fuvallatát.

Így könnyű
A kertes házban élő négylábúak persze kiváltságos helyzetben vannak. Nekik nem okoz különösebb nehézséget a forróság elől való menekvés. Elég egy hívogatóan nyitva álló pince ablak vagy garázs ajtó és máris pár fokkal hűvösebb helyre kerülnek. Ott akár egész nap meghúzhatják magukat, mígcsak el nem jön az alkony, aminek hangulata vadászatra hívogat. Az egésznapos hőséget szintén nehezen viselő rovarok, bogarak ilyenkor ugyancsak életre kelnek, s mozgásukkal, hangjukkal magukra vonják a cicák végzetes érdeklődését…

Eszem-iszom
Nyáron nagyon fontos, hogy tálkájuk folyamatosan töltve legyen friss vízzel! A hőségben pedig a folyadék igen hamar felmelegszik, célszerű pár óránként cserélni. Mivel a nagy melegben az ételek is gyorsan romlanak és és veszítenek állagukból, zamatukból, csak közvetlenül etetés előtt tegyük táljukba az ételt, majd a maradékot azonnal takarítsuk el. Ezzel szembe a szárazeledel egész nap előttük lehet, hogy arra kedvük szerint bármikor rájárhassanak nassolni.

Macska a bőröndben
Évről-évre visszatérő problémát jelenthet a nyaralás kérdése, annak megszervezése. Mi legyen kedvencünkkel, amíg a család pár napra vagy akár pár hétre elutazik hazulról? Ki fogja etetni, gondozni, simogatni a gazdik távollétében? Esetleg elvigyük őt is magunkkal? Vajon, tetszene neki is az utazás, szeretne világot látni? Mit válaszolna, ha megkérdeznénk, melyik megoldás mellett tenné le voksát? Tudni kell, hogy az állat ragaszkodik a megszokott környezetéhez, a szeretett személyhez! Ha úgy döntünk otthon hagyjuk, mindenképp próbáljunk egy olyan személyt megbízni gondozásával, akit már ismerhet vagy aki legalábbis állatbarát. Sajnos, kisebb búskomorságra az esetek többségében számíthatunk részéről, mert nem fogja érteni a körülötte végbemenő változásokat, a gazdi eltűnését, de egy közeli ismerős barátságos feltűnése enyhítheti bánatát, vele könnyebben fog menni ezen időszak átvészelése.
Amennyiben pedig úgy döntünk, hogy kedvencünknek nyaralás alatt is mellettünk a helye, nos mindenképpen tájékozódjunk az ide vonatkozó lehetőségekről még jóval az utazás megkezdése előtt! Ha útunkat repülővel tervezzük, tájékoztassuk szándékunkról az adott légitársaság személyzetét előre, hogy a cicát a reptéri előírásoknak megfelelő szállítódobozban a fedélzetre magunkkal vihessük! A szálláshely lefoglalásakor feltétlenül kérdezzük meg, hogy az adott helyre bevihető-e állat, mert nem mindenhol várják tárt karokkal kedvenceinket! Néhány hotel azonban bizonyos felár felszámítása mellett, elszállásolja a négylábú vendégeket is. Célszerű a szoba elfoglalásakor az ajtóra figyelmeztető táblát kitennünk, hogy ott cica is tartózkodik, mert hiszen ezt a takarító személyzet nem tudhatja! Ellenkező esetben igen kellemetlen meglepetésben részesülhetünk. Amíg távollétünkben szobánkat kitakarítják, addig a cica, a mit sem sejtő személyzet háta mögött a nyitva hagyott ajtón át kereket oldhat!
Azonban tudni kell, hogy a velünk együtt nyaraló cicának ez a hirtelen jött ”vakáció” nincs igazán ínyére! Ő nem vágyik az ilyesfajta változatosságra, konzervatív felfogású e téren. Az otthon megszokott nyugalma, a jól ismert búvóhelyek és a környezet az igazán biztonságot adó fészek számára.

Nyaralás helyett
Aki pedig úgy dönt, az idén nem utazik el pihenni, helyette inkább újdonsült cicatulajdonossá akar válni vagy éppen a már meglévő állományát szeretné bővíteni, annak itt a jó alkalom! Ugyanis, a tavasszal dömpingszerűen szerelembe esett cicalányok immáron megszülték szerelmük gyümölcsét és idestova leválaszthatóak lesznek a mamáról. Van tehát választási lehetősége az érdeklődőnek bőven, nemtől, fajtától, színtől függetlenül.
Ha pedig cicakereső körútunk pozitív eredménnyel zárult és a zsákmánnyal elégedetten hazatértünk, puffogtassunk el néhány napot az éves szabinkból, amit a kiscicával otthon, kettesben eltölthetünk! Legyen ez a pár nap az összeszoktatásé, szánjuk ezt egymás természetének megismerésére, a bensőséges viszony kialakítására és megszilárdítására! Legyen ez életünk első közös, szép nyara!

Miért éppen a macska?

Lehet szeretni vagy gyűlölni, de közömbösnek maradni iránta végképp lehetetlen küldetés. A macska egyfajta jelenség, mely a történelem során, időről-időre, fel-feltűnve, magára vonta az emberek figyelmét, a körülötte gerjesztett tévhiedelmek által, erősen megosztotta a társadalom közvéleményét. A felvilágosultság alakulásának függvényében, hol méltatlanul alantas szerepben jelent meg a köztudatban, hol pedig az őt megillető szeretetben fürdött. Sokan, sokféleképpen vélekednek róla. A ”kis hízelkedő” kedveskedő jelzőtől kiindulva, egészen a kétszínűn és önzőn át az öntörvényűig, igen széles a jellemzések palettája.

Nem a külcsín a fontos
A környezetemben tudják rólam, megrögzött macskamániás vagyok. Szinte mindig volt a közvetlen közelemben belőlük több vagy kevesebb példány, ahogy azt a körülményeim és lehetőségeim az adott élethelyzetekben megengedték. Úgy gondolom, nekem tulajdonképpen a külleme igazából elhanyagolható. A lényeg az, hogy hús-vér macskából legyen, azaz, egy igazi, ízig-vérig macskás macskából, mert a belső jelleme az, ami valójában engem megfog és magával ragad. Ha kell, legyen szeszélyes, kiszámíthatatlanul viselkedő kis tünemény, aki az egyik percben még selymes kis bundájával ártatlanul hozzám törleszkedik, majd egy pillanat alatt, fenevaddá képes változni egy kutya látványának hatására és felpúposított háttal, a farkát az égnek emelve, szőrét felborzolva, kaffogva kifejezni utálatát a megdöbbent eb irányába. Ha kell, legyen követelőző, aki még hétvégén is reggel hétkor ébreszt, szőrös kis pofáját az arcomba nyomva, finoman tudatja velem, itt a reggeliosztás ideje. Ha kell, legyen kotnyeles, minden lében kanál, akinek mindig, mindenről tudnia kell, ami a házban történik és aki mindig, mindenhol láb alatt van. Ha kell, nyugodtan kapja el a lakásba betévedt lepkéket, bogarakat és sikoltozásom ellenére falja fel őket jó étvággyal. Mert ilyennek szeretem.
Már egészen apró, pici kölyökkorától kezdve megmutatkozik csodálatos, önálló lénye, amely semmelyik más állattal össze nem hasonlítható. Alig pár héttel születése után, képes precízen, önállóan mosakodni. Anyjától ellesett, sutácska mozdulatokkal tisztogatja magát, parányi tappancsa segítségével. Önállósága pedig -mely átsegíti megannyi nehéz élethelyzeten-, korántsem társul azzal a fajta önzőséggel, amivel igazságtalanul, a kívülállók oly’ sokszor, méltánytalanul megbélyegzik. Ő az, aki szinte a jég hátán is megél, ha egyik pillanatról a másikra például hontalan, gazdátlan marad. Vadászösztöne átsegíti a nehézségeken, remekül alkalmazkodik a hirtelen jött nehézségekhez. Ösztöne pedig megsúgja, hol van az a ház, az az ember, amihez, akihez érdemes odacsapódni, ahol új otthonra, menedékre lelhet. Akinek valaha volt már cicája vagy pusztán csak hódolója ennek a csodás teremtménynek, az most nyilván egyetért velem és osztja a véleményt, miszerint önzőnek titulálni alaptalan és helytelen. Miért is lenne az? Ő is csak szeretetre, törődésre vágyik, mint megannyi más élőlény. Ahol ezt megkapja, ott jól érzi magát és viszonozza az érzelmeket -ahhoz a személyhez, helyhez kötődik-, ahol pedig nem, onnan odébb áll. Mi emberek ugyanígy működünk, valljuk be őszintén!

A történelem sodrásában
A macskák -de különösen a fekete színűek- a középkor megátalkodott, sötét időszakának, misztikus alakjainak megformálói voltak. Szerepük hálátlannak, tiszavirág életűnek bizonyult anno. A boszorkányüldözések korában nemcsak a boszorkánynak kikiáltott asszonyokat, de ártatlan, szerencsétlen kísérőiket, a macskákat is máglyahalálra ítélték.

Jelen korunk hősei
Manapság pedig sok helyen, többféleképpen tűnik fel. Hol valamilyen szerepet, hol pedig bizonyos hiányt hivatott bepótolni. Magányos, társaságot nélkülöző vagy partnerhiányban szenvedő emberek, gyakorta válasszák maguk mellé lakótársnak. Esténként ő lesz, aki a családtag szerepét betöltve hazavárja majd gazdáját, személyével otthont varázsol a lakásból, dorombolásával, betölti a csendet, hozzábújik embertársához, némán és figyelmesen végighallgatja majd, ha az beszél hozzá.
Napjainkban azonban már nemcsak a nők privilégiuma a macskatartás, mivel egyre több férfi mutatja ki érzelmét ezen aprócska élőlény irányába, vállalva a vele való gyengéd törődést.

2+1
Az egyedülálló emberek mellett, párok, házasok is leteszik voksukat a macskatartás mellett. A kedvtelésből való tartással párhuzamban, gyakorta előfordul, hogy többnyire gyermekvállalás előtt, a cica körüli teendőkkel próbálják tesztelni magukat, azaz mennyire képesek egy élőlényről megfelelő módon gondoskodni. Amennyiben már a négylábú kedvenccel és körülötte minden rendben, napi szinten pörög a rutin, akkor jöhet akár a gyermek is!

Mutasd a macskád, megmondom ki vagy!
Bizony, ilyen is van ám! Az állatszeretet másfajta módon is megnyilvánulhat. No, nem kell mindjárt messzemenő következtetést levonni, sem pedig bármi rosszra gondolni! Egész egyszerűen, sokan vannak olyanok is, akik előszeretettel választanak extrémebb, feltűnő külsővel megáldott macskákat, amelyek tartásával, saját egyéniségük, külső megnyilvánulását hivatottak képviseltetni. Ezek a cicák különc ábrázatuk vagy éppen szőrnélküliségük ellenére ugyanolyan hízelkedők, mint átlagos megjelenésű társaik. Természetesen, a kevésbé szélsőséges kinézetű és szolidabb bundájú cicák is tartják a frontot, éppen úgy kelendőek, akár a korábbi években. Érdemes vérmérsékletünkhöz, lakóterünkhöz megfelelően alkalmazkodó kedvencet választani, aki tolerálja gazdája aktív vagy ezzel ellentétben kényelmesebb életmódját illetve a zártabb, külsö ingerekben szegényebb városi lakást vagy a kihívásokban gazdag, veszélyeket is rejtő vidéki életformát.
Nemcsak kutyaberkekben, de a cicatartók körében is egyre divatosabbak, keresettebbek a szebbnél szebb -akarom mondani-, a csicsásabbnál csicsásabb kiegészítők, nyakörvek, párnák, ágyacskák, kinek-kinek ízlésének megfelelően. A szépítőszerek, samponok, púderek illatos kavalkádjáról már nem is szólva.

A terapeuta
Az állatok közvetlen közeli jelenlétének pozitív, gyógyító erejű hatásáról egyre többet hallani. A lélekgyógyászatban előszeretettel alkalmazzák a sok-sok doromboló résztvevőt, akik puszta lényükkel, kimutathatóan, jótékony hatással bírnak a beteg szervezetre, kiváltképp eredményesen a vérnyomás, megfelelő szinten tartására. Idősek otthonának is gyakori látogatói, létükkel megszínesítik az egyhangú, szürke hétköznapokat.

Egerek réme
A főváros határain kitekintve és azon túl, vidéki vizekre evezve megállapíthatjuk, az egy négyzetméterre jutó számuk a háztartásokban egyre inkább megsokszorozódik. Kertes házaknál átlagosan többen tanyáznak, ahol már nem annyira a lakás díszei, sokkalta inkább hasznos teendőket látnak el, azaz igyekeznek megfékezni a cincogó egérnépség féktelen mód elszaporodó sokaságát.

Már az anyatejjel
Nemcsak a macskákhoz, hanem általában véve, az állatokhoz fűződő viszonyunk, az irántuk érzett szeretetünk, netán ellenszenvünk, egészen apró gyermekkorunkra vezethető vissza. Az alapokat akkor és ott sajátítjuk el. Meghatározó minden gyermek számára, a szülőktől ellesett bánásmód, ahogy ők az állatokat kezelik és a róluk alkotott véleményüket kifejezik. A látottakat, hallottakat elraktározzák magukban, azt követendő példának tekintik, mely erősen meghatározza majd a továbbiakban az állatvilághoz fűződő viszonyukat, felfogásukat. Ha a gyermek olyan családban nő fel, ahol környezetében állatok is élnek, idejekorán megtanulja, hogyan bánjon velük és azt, hogy ne féljen alaptalanul tőlük. Ellenben, ha a szülői részről elutasítást, ellenszenvet tapasztal, akkor annak megfelelően fog ő is viselkedni.
Kivételes, eltérő esetek, természetesen mindig előfordulhatnak, de felnőttkorban, már sokkal nehezebben formálódik az egyén, kevésbé változik, változtatható a véleménye.
Az állat pedig ösztönösen megérzi az ellenszenvet, messze elkerüli azokat, akik nem kedvelik őt.
Számomra érthetetlen, felfoghatatlan dolog –és azt hiszem, igazából nem is tudom kezelni azokat az embereket-, akikből ellenérzéseket vált ki, netán félelmet, gyűlöletet kelt bennük egy ártatlan állat, egy cica puszta látványa.
Hiszen annyi kedvességet, szeretetet sugároznak magukból és adnak önzetlenül!
Számomra ezért éppen a macska…

Az élet ”apró” dolgai -avagy Tükröm, tükröm mondd meg nékem…

A mindennapos élet természetes része az önreprodukció, azaz, amikor az állat ivaréretté válik, utódokat nemz, majd világra hozza kicsinyeit. A folyamat legtöbbször azonban csak a vadon élő állatok körében jellemezhető teljesen természetes folyamatként, mert háziasított kedvenceink széles palettáján széttekintve, már mindenhol az ember ”keze-nyomát” fedezhetjük fel. És ez a kéz legtöbbször a saját képére formálja az őt körülvevő világot, bár a végeredmény nem minden esetben dícséretes…

Minden kezdet nehéz

Simogatnivaló átlagos kiskedvenc vagy a kiállítások ünnepelt sztárja? Sokan eljátszanak a gondolattal, mikor cicavásárláson törik a fejüket. Igen, a kísértés -valljuk be- nagyon erős, hiszen ki ne szeretné a világnak megmutatni, hogy az ő doromboló négylábúja a legeslegszebb széles e világon? A választást azonban nemcsak az anyagi helyzet befolyásolja. Aki nem elégszik meg otthon, a négyfal között, a vendégektől fogadott bókok tömkelegével, hanem szélesebb közönség előtt is szeretné kedvencét megvillantva learatni a babérokat, annak bizony kisebb-nagyobb életmód változtatásokat is végre kell hajtania a hétköznapokban is. Több odafigyelés a napi étkezésben, szépség és szőrápolásban, ami a kiállítási időszakban persze meghálálja majd a ráfordított energiát.

No és nem utolsó sorban bizonyos trendeket követnie kell! Bizony ám, mert trendek nemcsak a divatban, de a macskatartásban és tenyésztésben is jelen vannak! A kiállítási célra választott cicának kifogástalan ősöket felsorakoztató (nemzetközi) törzskönyvvel kell rendelkeznie (külföldi kiállításokon ezt jobban preferálják), meg kell felelnie az aktuális standard leírásnak, ami sok esetben –főként a hosszúszőrű perzsáknál- nem egyezik a macskavásárlók nagy átlagának ízlésvilágával. Az ilyen küllemű cicák számos tulajdonságuk mellett jóval robosztusabbak, zömökebbek és a köznyelv megfogalmazását idézve, durcás pofácskával rendelkeznek, ami a rövid orrnak köszönhető.

A kendermagos

Gyermekkori élmény, az egyszerűség felé való törekvési igény, a hétköznapi természetesség megjelenése. Ha házimacska mellett tesszük le voksunkat, választásunk többségében innen fakad. Mutatósak ugyan a fajtatiszta állatok, de nem mindenkinél aratnak sikert feltűnő külsejükkel. Sokan félnek attól is, hogy ezek az állatok, szemben ”közönséges” társaikkal, jóval finnyásabbak, kényesebbek, s tartásuk valószínűleg költségesebb.

A házimacska beszerzése egyszerű feladat, bár ez esetben is körültekintő választásról kell beszélnünk. Elég, ha csak a szomszédba megyünk érte, s ez szó szerint értendő! Persze menhelyről vagy internetes hirdetés útján is hozzájuthatunk. Bármelyikről essék szó, fontos, hogy leinformálható legyen egészségi szempontból! Csakis ápolt külsővel, fényes bundácskával, jól táplált testtel rendelkezzék. Szemei, fülei, az ivarszervek és környéke tiszta legyen és élősködőktől mentes. Bár ez utóbbit szinte említeni se kéne, már-már annyira természetes alapkövetelmény.

Mindemellett, a rendkívűl gyakori és népes szaporulatnak hála, bőséges kínálatban dúskálhatunk. Bőven van szín és mintaválaszték, mindenki megtalálhatja köztük a kedvére valót. Nem árt azonban tudni, hogy nyolc hetes kor előtt, nem szerencsés még elválasztani az anyától a kölyköt, bármennyire is nagy a csábítás, hogy azonnal keblünkre ölelhessük megszerzett ”zsákmányunkat”. Jobb, ha minél tovább anyatejen él és anyjától elsajátítja a macska élet alapvető abc-jét. Átvételkor pedig mindig kérjük el az oltási könyvet, mely a személyi adatok feltüntetése mellett, naprakészen  tartalmazza az oltás és féreghajtás napját.

Korai örömök

Tudni kell, hogy a házimacskák idejekorán, akár már féléves korukra ivaréretté válhatnak! Ebből pedig egyenes arányban következik, hogy kijárós cicák esetében, ha nem tettük meg időben a kellő óvintézkedést, azaz nem ivartalaníttattuk nőstényünket, ő engedni fog a kandúrok vehemens udvarlásának és pár hét elteltével, seregnyi kiscicával ajándékozhat meg bennünket. Ezért bármekkora is a csábítás, hogy édes, apró kiscicák szökdécseljenek körülöttünk vagy kár elhinni a sok téves mende-mondát, miszerint egyszer mindenképp szüljön a cica -mert az, jót tesz a szervezetének-, macskánkat ivartalaníttatni kell! Gondoljunk csak bele, mihez kezdünk majd az apróságokkal, ha gomba módjára cseperedni kezdenek? Hogy találunk majd megbízható gazdit mindannyiuknak? Az oltási költségekről már nem is beszélve, hiszen több kiscica esetében, ezt egy összegben kifizetni, már nem olcsó mulatság! Feladataink megsokszorozódnak és felelőtlenség egy könnyed, legyintő kézmozdulattal elbagatellizálni a problémát, hogy ”majd csak lesz valahogy”. Mert nem lesz! Sajnos, óriási a konkurencia, a szaporulat a többi macska körében is. Elég egy pár perces vizsgálódás az interneten, bepillantva közben a menhelyek honlapjára, máris szembesülhetünk a szomorú valósággal! Szezontól függetlenül, azaz egész évben dömpingszerűen kínálják a gazdára váró állatokat. A mi cicánk kölykei ne jussanak az ő sorsukra! Vegyük tehát elejét az egész hercehurcának és előzzük meg a problémát!

Pedigrés álmok

Jogosan vetődik fel a kérdés a kedves Olvasóban, hogy mi a helyzet a törzskönyvezett cicák esetében? Vajon a nemesebb származású négylábúak előnyösebb helyzetben vannak? Ők minden esetben könnyen gazdára találnak? Nos, erre a kérdésre nem lehet határozott ”igennel” vagy ”nemmel” felelni. A fajtatiszta cicák körében is többféle típust különböztetünk meg, ahogy ezt az elején már megjegyeztem. Egy törzskönyv és egy bájos cicapofi még nem jelent automatikus beugrót a macskatenyésztés színes világába. Amennyiben ”kékvérű” négylábút szeretnénk vásárolni, érdemes még döntésünk előtt elgondolkodni jövőbeli szándékaink felől! Vagyis, csak a saját örömünk végett vesszük-e meg álmaink macskáját vagy esetleg később szeretnénk őt majd kiállításra vinni, esetleg pároztatni. Ugyanis egyáltalán nem mindegy! Sem ár, sem pedig küllem tekintetében. Köztük is megtalálhatók azok, akik ugyan kitűnő szülőktől származnak, törzskönyvezettek, ám a tenyésztő valamilyen szépséghiba folytán mégsem javasolja őket tovább tenyésztésre. Ők az úgynevezett hobbi minőségű cicák. Hangsúlyozom a szépséghibát, ami nem keverendő össze a veleszületett genetikai hibával, esetleg szerzett betegséggel! Laikus számára ezek a küllembeli eltérések sokszor első pillantásra alig észrevehetők, ám a szakember szemében mégis döntő jelentőséggel bírnak. Igényeinket minden esetben vázoljuk fel a tenyésztőnek, így ő majd kellő módon tud nekünk segíteni a választásban! A kitűnő vérvonalú és küllemű cicák éppúgy megkaphatók hobbitartás céljára, ám ez esetben kasztrálási szerződéshez kötik a törzskönyv átadását.

Ha határozatlanok vagyunk későbbi céljainkat illetően, akarunk-e majd tenyészteni vagy sem, nos akkor is van átmeneti megoldás! Megvehetjük a kiszemelt fajtájú cicát hobbi minőségben, s elkezdhetünk rajta gyakorolni. Hosszúszőr esetében naponta fésülés, hetente fürdetés. A cica így szoktatható hozzá a vízhez (megjegyzem ritka, mint a fehér holló az, amelyik szereti, de azért akad). A gazdi pedig közben felmérheti saját lelki határait is, ő mennyire bírja ezt cérnával. Aztán szépen lassan, idővel, úgyis körvonalazódik majd konkrét elképzelésünk. Ha megszületik a nagy elhatározás és a tettek mezejére lépve, belevágunk a macskatenyésztés szépségeibe és buktatóiba, szóval még akkor sem kell kényelmesen hátradőlnünk, mint aki jól végezte dolgát! Mert a java csak eztán következik… Rengeteg örömet és sikerélményt rejt magában ez a munka. Igen, munkáról beszélek, s mint ilyen számtalan lemondást, fáradozást is magába foglal. Ezt egyfajta hivatásként kell kezelni, mert elkötelezettséget jelent. Önmagunk és állataink számára egyaránt. Tenyésztés során az állatot, ivarzási időszak függvényében, tudatos párválasztással fedeztetik.

Az újszülött kiscicák roppant aranyosak, ám számos teendőt biztosítanak anyjuk mellett gazdájuknak is. Kezdő tenyésztőként a kiscicák új gazdijainak felkutatása ugyanolyan nehéz feladat lesz, akár egy laikusnak. Sőt, még nehezebb, mivel a kiscicákat nem ajándékba adják. Ennek tudatában és mindezt alaposan átgondolva válasszon magának mindenki egy doromboló négylábút.