Vigyázó tappancsok

Figyelem minden mozdulatodat, óvom lépteid nyomát! Valószínű, ezekkel a szavakkal biztatná kicsinyét a cicamama, aki pár héttel születése után már megteszi első önálló, bátortalan lépéseit. Félve bár, de kíváncsiságtól vezérelve indul a hívogató, felfedezésre váró nagyvilág irányába. Fittyet hányva a nyomában aggodalmaskodó, kurrogó hangokat adó anyjának. Ha megfigyeljük kedvenceinket, mozdulataik legalább annyira kifejezőek tudnak lenni, mint embertársaink szóbeli megnyilvánulásai.

Csupa szeretetről és törődésről árulkodik a cicamama és kölyke közti meghitt kapcsolat, mely igazi szülő-gyerek viszonynak felel meg. Azon macskatulajdonosok, akiknek valaha is volt már része abban a meghatározó élményben, hogy láthatták, amint kedvencük világra hoz egy alomnyi kiscicát, majd gondosan fel is neveli őket, nos ők biztosan egyetértenek most velem! Az apró kis kedvenc, aki addig egyes egyedül volt a család elkényeztetett szeme-fénye, mostantól felelősségteljes mamaként kell, hogy megállja a helyét a sarkában bukdácsoló csapatnyi kiscicától körülvéve. Lakásban felnevelkedett egykeként, egyedül kell megoldást találnia mindarra a sok-sok apró, ám kardinális problémára, amit a gyereknevelés intézménye általában véve magában hordoz. Nincs szülészorvos, védőnő, sem ismerősök és barátok, mint az emberek esetében, akik szóbeli jó tanácsokkal láthatnák el az izgatott, tanácstalan kismamát.

Csodálatos dolog az állati ösztön, mely segítségével ő éppúgy feltalálja magát az emberek között élve is és tudja gondozni, ellátni kölykeit éppúgy, mint azon társai, akik a szabad természetben, kertes házban esetleg vadon élnek. Utóbbiak apró kölyökkoruktól kezdve körül vannak véve a macskatársadalom aprajával-nagyjával, mondhatni az anyatejjel szívják magukba a szülői teendőket. Lépten-nyomon látják az őket körülvevő felnőtt állatokat, azok miként terelgetik, nevelgetik saját kölykeiket és segítenek be alkalomszerűen egymásnak, felügyelik, gondozzák, szoptatják a kicsinyeket, amíg a másik vadászni indul.

Elenyésző számban persze kivételek azért mindenhol akadnak! Ilyenek azok a problémásabb nőstények, akiknél az ősi, anyai ösztön hiányzik. Ez lehet eredendő „génhiba” vagy éppenséggel a gazdi túlzott gondoskodásának, kényeztetésének következménye. Őket apró, pár hetes koruktól kezdve kétlábú társuk a tenyerén hordozza, s a túlzott aggodalmaskodás meghozza nem várt „gyümölcsét” a lehető legrosszabb időben. Az állat túlságosan ellustul ahhoz, hogy bármit is megtegyen magától. Érdemes tehát besegítenünk az első napokban, utat mutatni a „magára találásban”. A nagy alkalom eljövetelekor, figyelemmel kell kísérni a szülés folyamatát is -a gyengébb idegzetű gazdiknak minden erejüket és lélekjelenlétüket összeszedve- fel kell készülni arra, hogy kedvencük mellé állva, közösen essenek át a tűzkeresztségen! Konkrétan mire gondolok? Amikor a cica nagyon fészkelődik már a szülőkosárban, testét megfeszíti, liheg és keservesen nyávogni kezd, no akkor eljött az idő! Papírtörlővel a kezünkben üljünk le mellé, fejét simogatva nyugtatgassuk, s figyeljük mikor hozza világra az első kicsit. Ahogy megérkezik az apróság, a magzatburkot meg kell repeszteni, hogy meg ne fulladjon. Ezt az anyamacska a köldökzsinór elrágásával egy időben általában megteszi, erősen nyalogatva a kicsi testét. Ha mégsem így történne nekünk kell közbelépni. Nem könnyű feladat, belátom, de hatalmas élmény. Cserébe macskánk tisztelettel fog ránk nézni a jövőben és még nagyobb bizalommal lesz irányunkba, mint annak előtte.

Ejtsünk még pár gondolatot az ősi ösztön kontra szülői teendők témakörrel kapcsolatban! Cicánk anyai ösztönökkel felvértezve látja el szép gondosan feladatát, de segítségre párjától, a cicapapától e kérdésben sajnos nem számíthat! A kandúrok a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatják arra, hogy a gyereknevelésből kivegyék apai részüket. Inkább tisztes távolból figyelik az eseményeket. A kíváncsiak legfeljebb óvatosan a kosár közelébe merészkednek, megszaglásszák a piciket, majd gyorsan a távozás mezejére lépnek. Bántja a fülüket az apróságok vékonyka, nyávogó hangja. És különben is, abszolút méltóságon alulinak érzik, hogy őfenségük leereszkedjen a gyereknépség közé…

A kiscicák gomba módjára cseperednek. Hétről-hétre, hihetetlen mértékben nőnek, gyarapodnak. A harmadik hét vége felé már megpróbálják kisebb-rövidebb időre elhagyni a biztos fészküket, melyben mindaddig tanyáztak. Remegő, aprócska lábukkal bukdácsolnak kifelé a kosár biztonságos rejtekéből. Félelemérzetet, tapasztalat hiányában ekkor még nem igazán ismernek, ezért egyre jobban felbátorodva indulnak felfedezni kosaruk környékét. Szegény anyacica pedig aggodalmaskodva figyeli népes gyerekcsapata szétszóródását. Ahány kölyök, az mind annyifelé! Eljött tehát a felfedezések kora…Itt az ideje annak is, hogy a gondos gazdi megtegye a kellő intézkedéseket a szobatisztaságra neveléshez vezető úton! A feladat egyszerűbb mint gondolnánk! Nevezetesen: a kosár széléhez közvetlenül, ahol a kiscicák útja kifelé vezet, tegyünk egy kisebb alomtálcát, épp akkorát, melybe a kölykök könnyedén belemászhatnak. Szórjunk megfelelő mennyiségű almot a tálba és figyeljünk! A kiscicáknak tetszeni fog! Először játéknak veszik az egészet, ezért aztán kezdetben fociznak az apró alommorzsákkal, de sebaj! A játékon keresztül megtanulják, hogy ebben bizony kaparni is lehet és ösztönösen odajárnak majd, ha szükségét érzik. Tehát szinte attól a perctől fogva, hogy önállósodnak, szobatisztává is válnak.

Az első három hétben kizárólag anyatejen élnek, ami biztosítja számukra mindazt a tápanyag, ásványi és vitaminszükségletet, amire növésben lévő szervezetüknek feltétlen szüksége van. Az anyatej összetétele a kölykök életkorának megfelelő mértékben változik. Kezdetben sűrű, majd az idő múlásával egyre hígabbá válik, míg végül elapad. A kicsiknek maga a szopás metódusa a tápanyagfelvételen túl, közvetlen kapcsolatot jelent anyjukkal. Mindez számukra maga a biztonság, az összetartozás jelképe, kifejezési módja. Ezért aztán később, még 3-4 hónapos koruk környékén is visszajárnak anyjukhoz függetlenül attól, ha annak addigra egyáltalán nincs is teje. Már vadabbak, fogukkal harapdálják, cibálják anyjukat, aki nem veszi kitörő örömmel közeledésüket. Sőt, ilyentájt a hormonszintje is alábbhagy már, s nem babusgatja utódait olyan oda adással, mint az első hetekben.

Az anyatejes táplálást a harmadik hetet követően ki kell egészíteni. Legjobb, ha száraztápot áztatva, felpuhítva adunk szájukba, olyan állagban, hogy rágni jóformán ne, csak nyelni kelljen. Imádni fogják! Új íz, s mivel valóságos ínyencek, mindent szívesen kipróbálnak. A tálkájukat megtölthetjük a táppal, s kedvükre falatozhatnak, növelhetik pocakjuk térfogatát bármikor, amikor csak kedvük tartja. Ha már gyomrocskájuk megszokta az új ételt, jöhetnek a konzerv vagy zacskós kiszerelésű kölyök eledelek is. Azonban vigyázni kell: túl korán, pár hetesen nem szabad még ez utóbbiakból etetni, mert gyomrukat megviseli, leterheli és emésztési problémákhoz vezethet! Az anyatejes táplálás folyékony kiegészítője lehet a langyos vízben oldható tejpor vagy a dobozos, hipermarketekben kapható kész, fogyasztásra azonnal alkalmas cicatej. Saját tapasztalatból tudom, nem lehet eleget adni belőle!...Tejivászat után pedig jöhet a mosakodás, mivel egész pofácskájukkal beletemetkeznek a tálba, így még a homlokukról is „leolvasható” a menü. Ez különösen a perzsacicákra jellemző tulajdonság. Különleges képességük van rá, mondhatni fürdenek a tejben. Szegény macskamama csak győzze a felismerhetőségig mosdatni porontyai pofiját, s ebben a műveletben a gazdi is segíthet egy vizes törlőkendővel.

Az idő szinte repül és észre sem vesszük, máris eltelt két hónap! Eljött az első oltás és féreghajtás ideje, irány az állatorvos!  Az oltást egy hónap elteltével ismételni kell, így kedvencünk 1 évig rendelkezik majd a kellő védettséggel.

Aztán jön a neheze…Lélekben fel kell készülnünk az elválasztásra, az elszakadásra, s megkezdhetjük az új gazdik felkutatását, akiknél az apróságokat biztonságban tudhatjuk és ahol szerető új otthonra lelhetnek, ha elhagyják a szülői ház kapuját.