Látvány és Hang

A macskák halló- és látószerveinek működése megegyezik az emberi szervezettel, alapjában véve mégis jelentős különbségek fedezhetők fel. Vannak olyan jelenségek ugyanis, melyeket a cicák embertársaikkal szemben képesek látni és hallani, de ugyanakkor ez a tény megfordítva is igaz. Az evolúció hosszú évmillióin át a macskák érzékszervei rendkívül kifinomultak voltak, adottságaik birtokában ügyesen tudtak vadászni. Néhány ezer év elteltével azonban -főleg háziasításukat követően-, képességeik jelentős mértékben tompultak.

Amit látnak...

Látásuk és hallásuk a vadászatra specializálódott, s ehhez még a természet is segítséget nyújt. A napnyugta utáni és a virradat előtti időszak az igazi, a vadászatra legalkalmasabb. Pupilláik rendkívül jól alkalmazkodnak életmódjukhoz: az éjszakai portyázások során a sötétben teljesen kitágulnak, nappal viszont egészen keskenyre összeszűkülnek. A retinában található csapok és pálcikák háromszor olyan sűrűn helyezkednek el, mint az emberi szemben, eredményeképpen a macska nyolcszor élesebben lát a sötétben. Színérzékelésük viszont sokkal gyengébb, így például a piros színt szürkének illetve feketének, a narancssárgát sötétzöldnek látják. Sajnálatra azonban semmi ok, hiszen ha tudnának beszélni, akkor elmondanák, hogy ez számukra igazán nem jelent különösebb problémát. A színeknek ugyanis meglehetősen kevés figyelmet szentelnek. A szabad természet, a madarak, az apró állatok mozgása igazán az, ami érdekli őket.

És amit hallanak...

Mindent, ami az emberi fül számára hallható, sőt! Érzékelik az alsó hanghatár körül hangzó apró zörejeket is, melyeket mi már nem vagyunk képesek felfogni. A számunkra azonban átlagos erősségűnek tűnő hangerőt, ők sokkal élesebben hallják.

A fő különbség leginkább mégiscsak az, hogy hallják az úgynevezett ultrahangokat, így például a denevér visító vinnyogását is, amely emberi fül számára érzékelhetetlen. Az egér és más egyéb apró rágcsálók is ultrahangokat kibocsájtva kommunikálnak egymás közt, s közben nem sejtik, hogy milyen sokat segítenek ezzel az éppen rájuk vadászó macskának, aki zsákmányszerző körútja során, ezekre a zajokra figyel, segítségükkel találja meg áldozatait.

Amit a cicák jobban tudnak...

"A macskának hét élete van"...tartja a mondás, ha ez igaz, úgy ők mindet teljes nyugalomban, s kiegyensúlyozottságban élik meg. De ugyanakkor mi a helyzet velünk, emberekkel? Mennyire vonatkoztathatók e jelzők ránk? Talán lenne mit tanulnunk kedvenceinktől! Az alábbiakban válogatás következik néhány témakörből, melyet a cicáktól kölcsönöztem (utólagos beleegyezésükkel).

Pihenés...

Mindig találnak maguknak megfelelő helyet és alkalmat az alvásra, legyen szó akárcsak néhány percről is. Példájuk követendő! Elég 10 perc délutáni szundikálás egy csendes sarokban ahhoz, hogy a nap hátralévő részére új energiát merítve, kissé felfrissüljünk.

Külcsín...

Ugye előfordult már, hogy látogatóban járva, macskás ismerőse arról panaszkodott, mennyire nincs ideje magával foglalkozni, s ennek önbizalma is kárát látja. Ezzel szemben cicája naponta órákat tölt el szépségápolással, mosakodással, így a gazdájához érkező vendégeket dagadó önbizalommal, tökéletességének teljes tudatában fogadja.

Étkezés...

Igazi ínyencek, gyakran, de csak keveset esznek! Mindig megkövetelik a tiszta tányért és a nyugodt helyet, ahol ételüket elfogyaszthatják. Szemben az emberrel, egészségesebben étkeznek, táplálékaik koncentráltan tartalmaznak ásványi anyagokat és vitaminokat.

Társválasztás...

Nagy tévedés azt hinni, hogy cicánkat magunk választjuk, mert valójában ők választanak ki minket. Társas kapcsolataik során a számukra kellemetlenkedő alakokat egyáltalán nem tolerálják, legyen az akár egy szemtelen kölyökcica, akár egy kíváncsi kutya.

Macskajáték...

Amikor dolgaink kevésbé alakulnak elvárásaink szerint, hajlamosak vagyunk úgy érezni, a világ bezárult körülöttünk. Megfelejtkezünk arról, hogy az élethez szorosan hozzátartozik a szórakozás is. Macskánk azonban a nap bármely szakaszában képes időt szakítani a játékra, az aktív kikapcsolódásra (saját tapasztalataim alapján, leginkább hajnali 3 óra körül).

Játékvásárlás esetében, nem feltétlenül a legdrágább holmival tudunk csak örömet szerezni számára, sőt az egyszerű papírgalacsin sokszor mindennél többet ér. Apróbb ajándékokkal magunkat is meglephetjük alkalomadtán, s néha nem árt egy kicsit lazítani, elfelejtkezni a mindennapokról.

Tornával kezdődik a nap...

Cicáink a napot könnyebb testmozgással (könyvespolcra történő célzott mozdulatok) kezdik. Mindössze néhány perc elegendő ahhoz, hogy szervezetük felébredjen, energiával töltődjön fel, s mindjárt kellemesen indul a nap...

Amit viszont nem tesznek:

Nem szomorkodnak és aggódnak a holnap miatt.

Nem kérnek bocsánatot és nem magyarázkodnak!

Nem maradnak ott, ahol nem érzik jól magukat!

Nem mondanak el magukról mindent az embereknek.

Sohasem mennek kocogni a szikrázó déli napsütésben!

Tomboló nyár

„Ha újra itt a nyár és meleg az idő, az ember strandra jár…” hangzik el egy jól ismert, régi sláger részleteként e mondat. Mindnyájan egyet is értünk tartalmával, hiszen mennyire természetes dolog, hogy a kánikulai hőséget enyhítendő, megmártózunk a hűs habokban. Közeli vízpart híján pedig az árnyékba húzódva, kellemesen lehűtött italokkal frissítjük szervezetünket.


Víziszony
Igen ám, de ne csak a saját kényelmünket nézzük, hanem tekintsünk kicsit körbe házunk táján! Lelkiismeretes gazdik szeretnénk lenni? Akkor bizony gondoskodnunk kell házikedvenceink kényelméről is! De hát hogyan? Merül fel a jogos kérdés most nyilván sokakban! Hiszen, míg egy kutyatartó zuhanyvízzel hűtheti leghűségesebb társát, aki mindezt még örömmel is tűri, addig egy cica bizony foggal-körömmel –és ezt értse mindenki a szó legszorosabb értelmében szó szerint!- küzd a vízzel való érintkezés ellen. Bármennyire is tiszta állat, soha nem fog megbarátkozni a fürdetéssel. Kíváncsisága olykor ugyan a folyó víz irányába hajtja, de ez senkit se tévesszen meg! Őt csupán a csobogó víz látványa érdekli. Néha mancsával esetleg belecsap, de mindez pusztán bátortalan próbálkozás részéről és a következő pillanatban máris rettentő alapos mosdásba kezdve, undorodva nyalogatja le magáról.

Le a bundával!
Míg az ember szervezete a meleg hőmérséklet hatására izzadással védekezik, addig macskáink –hasonlóan a kutyákhoz- csupán lihegéssel tudják testüket hűteni. A hosszúszőrű állatokat célszerű a jóidő beköszöntével, azaz késő tavasszal megfosztani ”tollazatuktól”, fél-egycentis hosszra visszavágni azt. De csakis akkor, mikor már valóban kellemesen meleg az idő, különben szegényke teste a hirtelen jött csupaszsággal nem tud mit kezdeni és egyfolytában dideregni fog. A tavasszal lenyírt bunda pedig, az ősz beköszöntével, a ”szezonra” épp időben, szépen visszanő majd teljes pompájában. Viszont a nyírás kizárólag a testre, a törzsre vonatkozzék, a farokszőrnek nyugodt szívvel kegyelmezzünk meg!

Nyár a négy fal között
Mihez kezdjen az ember lánya-fia, ha városi lakásban tart állatot, de momentán nincs a lakás klimatizálva? Hogyan tudjuk a nappali órák forróságát elviselhetővé tenni cicánknak? Kis találékonysággal sok minden megoldható! Árnyékoljunk, sötétítsünk be legalább egy helységet kedvencünk számára, ahová napközben kedve szerint félrevonulhat sziesztázni. Húzzuk le a rolót egészen résnyire, szabad utat hagyva ezáltal a szellőzésnek is vagy a behúzott sötétítő függöny mögött legyen nyitva az ablak. Engedjünk neki bejárást a járólappal burkolt helységekbe, mivel a hűvös kőre fekve is kényelemben érezheti magát.
Az erkélyen, a nagyobb növények levelei alatt, a magasabb cserepek árnyékába vonulva élvezheti a kellemes szellő fuvallatát.

Így könnyű
A kertes házban élő négylábúak persze kiváltságos helyzetben vannak. Nekik nem okoz különösebb nehézséget a forróság elől való menekvés. Elég egy hívogatóan nyitva álló pince ablak vagy garázs ajtó és máris pár fokkal hűvösebb helyre kerülnek. Ott akár egész nap meghúzhatják magukat, mígcsak el nem jön az alkony, aminek hangulata vadászatra hívogat. Az egésznapos hőséget szintén nehezen viselő rovarok, bogarak ilyenkor ugyancsak életre kelnek, s mozgásukkal, hangjukkal magukra vonják a cicák végzetes érdeklődését…

Eszem-iszom
Nyáron nagyon fontos, hogy tálkájuk folyamatosan töltve legyen friss vízzel! A hőségben pedig a folyadék igen hamar felmelegszik, célszerű pár óránként cserélni. Mivel a nagy melegben az ételek is gyorsan romlanak és és veszítenek állagukból, zamatukból, csak közvetlenül etetés előtt tegyük táljukba az ételt, majd a maradékot azonnal takarítsuk el. Ezzel szembe a szárazeledel egész nap előttük lehet, hogy arra kedvük szerint bármikor rájárhassanak nassolni.

Macska a bőröndben
Évről-évre visszatérő problémát jelenthet a nyaralás kérdése, annak megszervezése. Mi legyen kedvencünkkel, amíg a család pár napra vagy akár pár hétre elutazik hazulról? Ki fogja etetni, gondozni, simogatni a gazdik távollétében? Esetleg elvigyük őt is magunkkal? Vajon, tetszene neki is az utazás, szeretne világot látni? Mit válaszolna, ha megkérdeznénk, melyik megoldás mellett tenné le voksát? Tudni kell, hogy az állat ragaszkodik a megszokott környezetéhez, a szeretett személyhez! Ha úgy döntünk otthon hagyjuk, mindenképp próbáljunk egy olyan személyt megbízni gondozásával, akit már ismerhet vagy aki legalábbis állatbarát. Sajnos, kisebb búskomorságra az esetek többségében számíthatunk részéről, mert nem fogja érteni a körülötte végbemenő változásokat, a gazdi eltűnését, de egy közeli ismerős barátságos feltűnése enyhítheti bánatát, vele könnyebben fog menni ezen időszak átvészelése.
Amennyiben pedig úgy döntünk, hogy kedvencünknek nyaralás alatt is mellettünk a helye, nos mindenképpen tájékozódjunk az ide vonatkozó lehetőségekről még jóval az utazás megkezdése előtt! Ha útunkat repülővel tervezzük, tájékoztassuk szándékunkról az adott légitársaság személyzetét előre, hogy a cicát a reptéri előírásoknak megfelelő szállítódobozban a fedélzetre magunkkal vihessük! A szálláshely lefoglalásakor feltétlenül kérdezzük meg, hogy az adott helyre bevihető-e állat, mert nem mindenhol várják tárt karokkal kedvenceinket! Néhány hotel azonban bizonyos felár felszámítása mellett, elszállásolja a négylábú vendégeket is. Célszerű a szoba elfoglalásakor az ajtóra figyelmeztető táblát kitennünk, hogy ott cica is tartózkodik, mert hiszen ezt a takarító személyzet nem tudhatja! Ellenkező esetben igen kellemetlen meglepetésben részesülhetünk. Amíg távollétünkben szobánkat kitakarítják, addig a cica, a mit sem sejtő személyzet háta mögött a nyitva hagyott ajtón át kereket oldhat!
Azonban tudni kell, hogy a velünk együtt nyaraló cicának ez a hirtelen jött ”vakáció” nincs igazán ínyére! Ő nem vágyik az ilyesfajta változatosságra, konzervatív felfogású e téren. Az otthon megszokott nyugalma, a jól ismert búvóhelyek és a környezet az igazán biztonságot adó fészek számára.

Nyaralás helyett
Aki pedig úgy dönt, az idén nem utazik el pihenni, helyette inkább újdonsült cicatulajdonossá akar válni vagy éppen a már meglévő állományát szeretné bővíteni, annak itt a jó alkalom! Ugyanis, a tavasszal dömpingszerűen szerelembe esett cicalányok immáron megszülték szerelmük gyümölcsét és idestova leválaszthatóak lesznek a mamáról. Van tehát választási lehetősége az érdeklődőnek bőven, nemtől, fajtától, színtől függetlenül.
Ha pedig cicakereső körútunk pozitív eredménnyel zárult és a zsákmánnyal elégedetten hazatértünk, puffogtassunk el néhány napot az éves szabinkból, amit a kiscicával otthon, kettesben eltölthetünk! Legyen ez a pár nap az összeszoktatásé, szánjuk ezt egymás természetének megismerésére, a bensőséges viszony kialakítására és megszilárdítására! Legyen ez életünk első közös, szép nyara!

Miért éppen a macska?

Lehet szeretni vagy gyűlölni, de közömbösnek maradni iránta végképp lehetetlen küldetés. A macska egyfajta jelenség, mely a történelem során, időről-időre, fel-feltűnve, magára vonta az emberek figyelmét, a körülötte gerjesztett tévhiedelmek által, erősen megosztotta a társadalom közvéleményét. A felvilágosultság alakulásának függvényében, hol méltatlanul alantas szerepben jelent meg a köztudatban, hol pedig az őt megillető szeretetben fürdött. Sokan, sokféleképpen vélekednek róla. A ”kis hízelkedő” kedveskedő jelzőtől kiindulva, egészen a kétszínűn és önzőn át az öntörvényűig, igen széles a jellemzések palettája.

Nem a külcsín a fontos
A környezetemben tudják rólam, megrögzött macskamániás vagyok. Szinte mindig volt a közvetlen közelemben belőlük több vagy kevesebb példány, ahogy azt a körülményeim és lehetőségeim az adott élethelyzetekben megengedték. Úgy gondolom, nekem tulajdonképpen a külleme igazából elhanyagolható. A lényeg az, hogy hús-vér macskából legyen, azaz, egy igazi, ízig-vérig macskás macskából, mert a belső jelleme az, ami valójában engem megfog és magával ragad. Ha kell, legyen szeszélyes, kiszámíthatatlanul viselkedő kis tünemény, aki az egyik percben még selymes kis bundájával ártatlanul hozzám törleszkedik, majd egy pillanat alatt, fenevaddá képes változni egy kutya látványának hatására és felpúposított háttal, a farkát az égnek emelve, szőrét felborzolva, kaffogva kifejezni utálatát a megdöbbent eb irányába. Ha kell, legyen követelőző, aki még hétvégén is reggel hétkor ébreszt, szőrös kis pofáját az arcomba nyomva, finoman tudatja velem, itt a reggeliosztás ideje. Ha kell, legyen kotnyeles, minden lében kanál, akinek mindig, mindenről tudnia kell, ami a házban történik és aki mindig, mindenhol láb alatt van. Ha kell, nyugodtan kapja el a lakásba betévedt lepkéket, bogarakat és sikoltozásom ellenére falja fel őket jó étvággyal. Mert ilyennek szeretem.
Már egészen apró, pici kölyökkorától kezdve megmutatkozik csodálatos, önálló lénye, amely semmelyik más állattal össze nem hasonlítható. Alig pár héttel születése után, képes precízen, önállóan mosakodni. Anyjától ellesett, sutácska mozdulatokkal tisztogatja magát, parányi tappancsa segítségével. Önállósága pedig -mely átsegíti megannyi nehéz élethelyzeten-, korántsem társul azzal a fajta önzőséggel, amivel igazságtalanul, a kívülállók oly’ sokszor, méltánytalanul megbélyegzik. Ő az, aki szinte a jég hátán is megél, ha egyik pillanatról a másikra például hontalan, gazdátlan marad. Vadászösztöne átsegíti a nehézségeken, remekül alkalmazkodik a hirtelen jött nehézségekhez. Ösztöne pedig megsúgja, hol van az a ház, az az ember, amihez, akihez érdemes odacsapódni, ahol új otthonra, menedékre lelhet. Akinek valaha volt már cicája vagy pusztán csak hódolója ennek a csodás teremtménynek, az most nyilván egyetért velem és osztja a véleményt, miszerint önzőnek titulálni alaptalan és helytelen. Miért is lenne az? Ő is csak szeretetre, törődésre vágyik, mint megannyi más élőlény. Ahol ezt megkapja, ott jól érzi magát és viszonozza az érzelmeket -ahhoz a személyhez, helyhez kötődik-, ahol pedig nem, onnan odébb áll. Mi emberek ugyanígy működünk, valljuk be őszintén!

A történelem sodrásában
A macskák -de különösen a fekete színűek- a középkor megátalkodott, sötét időszakának, misztikus alakjainak megformálói voltak. Szerepük hálátlannak, tiszavirág életűnek bizonyult anno. A boszorkányüldözések korában nemcsak a boszorkánynak kikiáltott asszonyokat, de ártatlan, szerencsétlen kísérőiket, a macskákat is máglyahalálra ítélték.

Jelen korunk hősei
Manapság pedig sok helyen, többféleképpen tűnik fel. Hol valamilyen szerepet, hol pedig bizonyos hiányt hivatott bepótolni. Magányos, társaságot nélkülöző vagy partnerhiányban szenvedő emberek, gyakorta válasszák maguk mellé lakótársnak. Esténként ő lesz, aki a családtag szerepét betöltve hazavárja majd gazdáját, személyével otthont varázsol a lakásból, dorombolásával, betölti a csendet, hozzábújik embertársához, némán és figyelmesen végighallgatja majd, ha az beszél hozzá.
Napjainkban azonban már nemcsak a nők privilégiuma a macskatartás, mivel egyre több férfi mutatja ki érzelmét ezen aprócska élőlény irányába, vállalva a vele való gyengéd törődést.

2+1
Az egyedülálló emberek mellett, párok, házasok is leteszik voksukat a macskatartás mellett. A kedvtelésből való tartással párhuzamban, gyakorta előfordul, hogy többnyire gyermekvállalás előtt, a cica körüli teendőkkel próbálják tesztelni magukat, azaz mennyire képesek egy élőlényről megfelelő módon gondoskodni. Amennyiben már a négylábú kedvenccel és körülötte minden rendben, napi szinten pörög a rutin, akkor jöhet akár a gyermek is!

Mutasd a macskád, megmondom ki vagy!
Bizony, ilyen is van ám! Az állatszeretet másfajta módon is megnyilvánulhat. No, nem kell mindjárt messzemenő következtetést levonni, sem pedig bármi rosszra gondolni! Egész egyszerűen, sokan vannak olyanok is, akik előszeretettel választanak extrémebb, feltűnő külsővel megáldott macskákat, amelyek tartásával, saját egyéniségük, külső megnyilvánulását hivatottak képviseltetni. Ezek a cicák különc ábrázatuk vagy éppen szőrnélküliségük ellenére ugyanolyan hízelkedők, mint átlagos megjelenésű társaik. Természetesen, a kevésbé szélsőséges kinézetű és szolidabb bundájú cicák is tartják a frontot, éppen úgy kelendőek, akár a korábbi években. Érdemes vérmérsékletünkhöz, lakóterünkhöz megfelelően alkalmazkodó kedvencet választani, aki tolerálja gazdája aktív vagy ezzel ellentétben kényelmesebb életmódját illetve a zártabb, külsö ingerekben szegényebb városi lakást vagy a kihívásokban gazdag, veszélyeket is rejtő vidéki életformát.
Nemcsak kutyaberkekben, de a cicatartók körében is egyre divatosabbak, keresettebbek a szebbnél szebb -akarom mondani-, a csicsásabbnál csicsásabb kiegészítők, nyakörvek, párnák, ágyacskák, kinek-kinek ízlésének megfelelően. A szépítőszerek, samponok, púderek illatos kavalkádjáról már nem is szólva.

A terapeuta
Az állatok közvetlen közeli jelenlétének pozitív, gyógyító erejű hatásáról egyre többet hallani. A lélekgyógyászatban előszeretettel alkalmazzák a sok-sok doromboló résztvevőt, akik puszta lényükkel, kimutathatóan, jótékony hatással bírnak a beteg szervezetre, kiváltképp eredményesen a vérnyomás, megfelelő szinten tartására. Idősek otthonának is gyakori látogatói, létükkel megszínesítik az egyhangú, szürke hétköznapokat.

Egerek réme
A főváros határain kitekintve és azon túl, vidéki vizekre evezve megállapíthatjuk, az egy négyzetméterre jutó számuk a háztartásokban egyre inkább megsokszorozódik. Kertes házaknál átlagosan többen tanyáznak, ahol már nem annyira a lakás díszei, sokkalta inkább hasznos teendőket látnak el, azaz igyekeznek megfékezni a cincogó egérnépség féktelen mód elszaporodó sokaságát.

Már az anyatejjel
Nemcsak a macskákhoz, hanem általában véve, az állatokhoz fűződő viszonyunk, az irántuk érzett szeretetünk, netán ellenszenvünk, egészen apró gyermekkorunkra vezethető vissza. Az alapokat akkor és ott sajátítjuk el. Meghatározó minden gyermek számára, a szülőktől ellesett bánásmód, ahogy ők az állatokat kezelik és a róluk alkotott véleményüket kifejezik. A látottakat, hallottakat elraktározzák magukban, azt követendő példának tekintik, mely erősen meghatározza majd a továbbiakban az állatvilághoz fűződő viszonyukat, felfogásukat. Ha a gyermek olyan családban nő fel, ahol környezetében állatok is élnek, idejekorán megtanulja, hogyan bánjon velük és azt, hogy ne féljen alaptalanul tőlük. Ellenben, ha a szülői részről elutasítást, ellenszenvet tapasztal, akkor annak megfelelően fog ő is viselkedni.
Kivételes, eltérő esetek, természetesen mindig előfordulhatnak, de felnőttkorban, már sokkal nehezebben formálódik az egyén, kevésbé változik, változtatható a véleménye.
Az állat pedig ösztönösen megérzi az ellenszenvet, messze elkerüli azokat, akik nem kedvelik őt.
Számomra érthetetlen, felfoghatatlan dolog –és azt hiszem, igazából nem is tudom kezelni azokat az embereket-, akikből ellenérzéseket vált ki, netán félelmet, gyűlöletet kelt bennük egy ártatlan állat, egy cica puszta látványa.
Hiszen annyi kedvességet, szeretetet sugároznak magukból és adnak önzetlenül!
Számomra ezért éppen a macska…

Az élet ”apró” dolgai -avagy Tükröm, tükröm mondd meg nékem…

A mindennapos élet természetes része az önreprodukció, azaz, amikor az állat ivaréretté válik, utódokat nemz, majd világra hozza kicsinyeit. A folyamat legtöbbször azonban csak a vadon élő állatok körében jellemezhető teljesen természetes folyamatként, mert háziasított kedvenceink széles palettáján széttekintve, már mindenhol az ember ”keze-nyomát” fedezhetjük fel. És ez a kéz legtöbbször a saját képére formálja az őt körülvevő világot, bár a végeredmény nem minden esetben dícséretes…

Minden kezdet nehéz

Simogatnivaló átlagos kiskedvenc vagy a kiállítások ünnepelt sztárja? Sokan eljátszanak a gondolattal, mikor cicavásárláson törik a fejüket. Igen, a kísértés -valljuk be- nagyon erős, hiszen ki ne szeretné a világnak megmutatni, hogy az ő doromboló négylábúja a legeslegszebb széles e világon? A választást azonban nemcsak az anyagi helyzet befolyásolja. Aki nem elégszik meg otthon, a négyfal között, a vendégektől fogadott bókok tömkelegével, hanem szélesebb közönség előtt is szeretné kedvencét megvillantva learatni a babérokat, annak bizony kisebb-nagyobb életmód változtatásokat is végre kell hajtania a hétköznapokban is. Több odafigyelés a napi étkezésben, szépség és szőrápolásban, ami a kiállítási időszakban persze meghálálja majd a ráfordított energiát.

No és nem utolsó sorban bizonyos trendeket követnie kell! Bizony ám, mert trendek nemcsak a divatban, de a macskatartásban és tenyésztésben is jelen vannak! A kiállítási célra választott cicának kifogástalan ősöket felsorakoztató (nemzetközi) törzskönyvvel kell rendelkeznie (külföldi kiállításokon ezt jobban preferálják), meg kell felelnie az aktuális standard leírásnak, ami sok esetben –főként a hosszúszőrű perzsáknál- nem egyezik a macskavásárlók nagy átlagának ízlésvilágával. Az ilyen küllemű cicák számos tulajdonságuk mellett jóval robosztusabbak, zömökebbek és a köznyelv megfogalmazását idézve, durcás pofácskával rendelkeznek, ami a rövid orrnak köszönhető.

A kendermagos

Gyermekkori élmény, az egyszerűség felé való törekvési igény, a hétköznapi természetesség megjelenése. Ha házimacska mellett tesszük le voksunkat, választásunk többségében innen fakad. Mutatósak ugyan a fajtatiszta állatok, de nem mindenkinél aratnak sikert feltűnő külsejükkel. Sokan félnek attól is, hogy ezek az állatok, szemben ”közönséges” társaikkal, jóval finnyásabbak, kényesebbek, s tartásuk valószínűleg költségesebb.

A házimacska beszerzése egyszerű feladat, bár ez esetben is körültekintő választásról kell beszélnünk. Elég, ha csak a szomszédba megyünk érte, s ez szó szerint értendő! Persze menhelyről vagy internetes hirdetés útján is hozzájuthatunk. Bármelyikről essék szó, fontos, hogy leinformálható legyen egészségi szempontból! Csakis ápolt külsővel, fényes bundácskával, jól táplált testtel rendelkezzék. Szemei, fülei, az ivarszervek és környéke tiszta legyen és élősködőktől mentes. Bár ez utóbbit szinte említeni se kéne, már-már annyira természetes alapkövetelmény.

Mindemellett, a rendkívűl gyakori és népes szaporulatnak hála, bőséges kínálatban dúskálhatunk. Bőven van szín és mintaválaszték, mindenki megtalálhatja köztük a kedvére valót. Nem árt azonban tudni, hogy nyolc hetes kor előtt, nem szerencsés még elválasztani az anyától a kölyköt, bármennyire is nagy a csábítás, hogy azonnal keblünkre ölelhessük megszerzett ”zsákmányunkat”. Jobb, ha minél tovább anyatejen él és anyjától elsajátítja a macska élet alapvető abc-jét. Átvételkor pedig mindig kérjük el az oltási könyvet, mely a személyi adatok feltüntetése mellett, naprakészen  tartalmazza az oltás és féreghajtás napját.

Korai örömök

Tudni kell, hogy a házimacskák idejekorán, akár már féléves korukra ivaréretté válhatnak! Ebből pedig egyenes arányban következik, hogy kijárós cicák esetében, ha nem tettük meg időben a kellő óvintézkedést, azaz nem ivartalaníttattuk nőstényünket, ő engedni fog a kandúrok vehemens udvarlásának és pár hét elteltével, seregnyi kiscicával ajándékozhat meg bennünket. Ezért bármekkora is a csábítás, hogy édes, apró kiscicák szökdécseljenek körülöttünk vagy kár elhinni a sok téves mende-mondát, miszerint egyszer mindenképp szüljön a cica -mert az, jót tesz a szervezetének-, macskánkat ivartalaníttatni kell! Gondoljunk csak bele, mihez kezdünk majd az apróságokkal, ha gomba módjára cseperedni kezdenek? Hogy találunk majd megbízható gazdit mindannyiuknak? Az oltási költségekről már nem is beszélve, hiszen több kiscica esetében, ezt egy összegben kifizetni, már nem olcsó mulatság! Feladataink megsokszorozódnak és felelőtlenség egy könnyed, legyintő kézmozdulattal elbagatellizálni a problémát, hogy ”majd csak lesz valahogy”. Mert nem lesz! Sajnos, óriási a konkurencia, a szaporulat a többi macska körében is. Elég egy pár perces vizsgálódás az interneten, bepillantva közben a menhelyek honlapjára, máris szembesülhetünk a szomorú valósággal! Szezontól függetlenül, azaz egész évben dömpingszerűen kínálják a gazdára váró állatokat. A mi cicánk kölykei ne jussanak az ő sorsukra! Vegyük tehát elejét az egész hercehurcának és előzzük meg a problémát!

Pedigrés álmok

Jogosan vetődik fel a kérdés a kedves Olvasóban, hogy mi a helyzet a törzskönyvezett cicák esetében? Vajon a nemesebb származású négylábúak előnyösebb helyzetben vannak? Ők minden esetben könnyen gazdára találnak? Nos, erre a kérdésre nem lehet határozott ”igennel” vagy ”nemmel” felelni. A fajtatiszta cicák körében is többféle típust különböztetünk meg, ahogy ezt az elején már megjegyeztem. Egy törzskönyv és egy bájos cicapofi még nem jelent automatikus beugrót a macskatenyésztés színes világába. Amennyiben ”kékvérű” négylábút szeretnénk vásárolni, érdemes még döntésünk előtt elgondolkodni jövőbeli szándékaink felől! Vagyis, csak a saját örömünk végett vesszük-e meg álmaink macskáját vagy esetleg később szeretnénk őt majd kiállításra vinni, esetleg pároztatni. Ugyanis egyáltalán nem mindegy! Sem ár, sem pedig küllem tekintetében. Köztük is megtalálhatók azok, akik ugyan kitűnő szülőktől származnak, törzskönyvezettek, ám a tenyésztő valamilyen szépséghiba folytán mégsem javasolja őket tovább tenyésztésre. Ők az úgynevezett hobbi minőségű cicák. Hangsúlyozom a szépséghibát, ami nem keverendő össze a veleszületett genetikai hibával, esetleg szerzett betegséggel! Laikus számára ezek a küllembeli eltérések sokszor első pillantásra alig észrevehetők, ám a szakember szemében mégis döntő jelentőséggel bírnak. Igényeinket minden esetben vázoljuk fel a tenyésztőnek, így ő majd kellő módon tud nekünk segíteni a választásban! A kitűnő vérvonalú és küllemű cicák éppúgy megkaphatók hobbitartás céljára, ám ez esetben kasztrálási szerződéshez kötik a törzskönyv átadását.

Ha határozatlanok vagyunk későbbi céljainkat illetően, akarunk-e majd tenyészteni vagy sem, nos akkor is van átmeneti megoldás! Megvehetjük a kiszemelt fajtájú cicát hobbi minőségben, s elkezdhetünk rajta gyakorolni. Hosszúszőr esetében naponta fésülés, hetente fürdetés. A cica így szoktatható hozzá a vízhez (megjegyzem ritka, mint a fehér holló az, amelyik szereti, de azért akad). A gazdi pedig közben felmérheti saját lelki határait is, ő mennyire bírja ezt cérnával. Aztán szépen lassan, idővel, úgyis körvonalazódik majd konkrét elképzelésünk. Ha megszületik a nagy elhatározás és a tettek mezejére lépve, belevágunk a macskatenyésztés szépségeibe és buktatóiba, szóval még akkor sem kell kényelmesen hátradőlnünk, mint aki jól végezte dolgát! Mert a java csak eztán következik… Rengeteg örömet és sikerélményt rejt magában ez a munka. Igen, munkáról beszélek, s mint ilyen számtalan lemondást, fáradozást is magába foglal. Ezt egyfajta hivatásként kell kezelni, mert elkötelezettséget jelent. Önmagunk és állataink számára egyaránt. Tenyésztés során az állatot, ivarzási időszak függvényében, tudatos párválasztással fedeztetik.

Az újszülött kiscicák roppant aranyosak, ám számos teendőt biztosítanak anyjuk mellett gazdájuknak is. Kezdő tenyésztőként a kiscicák új gazdijainak felkutatása ugyanolyan nehéz feladat lesz, akár egy laikusnak. Sőt, még nehezebb, mivel a kiscicákat nem ajándékba adják. Ennek tudatában és mindezt alaposan átgondolva válasszon magának mindenki egy doromboló négylábút.

Ez a Te napod! - Az állatok világnapja alkalmából

Október 4.-én ünnepeljük az állatok világnapját. Egyetlen egy nap egy teljes évből, amikor mindenki csak rájuk fókuszál, róluk beszél. Bár világnapról essék szó, kis hazánk köztudatában nem is oly rég van jelen…

Érdemes tudni

Az állatok világnapja Magyarországon nagyjából a rendszerváltás óta, azaz 1991 után vált ismertté, megemlékezendő nappá. Eredete Olaszországból származik, ahol 1931-től jegyzik. Október 4.-e pedig Assisi Szent Ferenc, az állatok védőszentjének halála napja, aki nemcsak értette az állatok nyelvét, de a fennmaradt írások szerint beszélgetett is velük.

Ez a nap mindenféle állat ünnepe, legyen az akár gazdasági tenyésztésből vagy éppen kedvtelésből tartott, vadon élő, csúszómászó, bármilyen. A világnap az irántuk érzett szeretetünket és tiszteletünket hivatott megerősíteni, hirdetni és ünnepelni. Célja, az ember és állat együttélésének fontosságára való rávilágítás és a kettejük közötti barátság megerősítése.

Ez alkalomból a Fővárosi Állat és Növénykert különleges programokkal, örökbefogadási lehetőségekkel, a menhelyek pedig nyílt napokkal várják az érdeklődőket.

Kitekintve

Szomorú tény, de országhatárainkon túl, az állattartás minősége sokkal magasabb szinten mozog, mint nálunk. Ezalatt pedig, lévén, hogy macskás blogot böngész a kedves Olvasó, most nem a haszonállattartás körülményeit szeretném kielemezni, hanem szívünk csücskéről, a cicákról szeretnék egy körképet vázolni, a teljesség igénye nélkül.

Az Óperenciás tengeren is túl

Az amerikai kontinens nemcsak az emberi érvényesülésnek, a lehetőségeknek nyújt széles, végtelen és kimeríthetetlen tárházat, de a macskatartás is rejteget meghökkentő, nekünk európaiaknak, talán túlzásokkal is jócskán tűzdelt meglepetéseket. Aki macskatenyésztéssel foglalkozik nyilván tudja, miről is beszélek. A tenyésztés fellegvára kétségtelenül ez a kontinens. Ez az a földrész, ahol évente lexikont jelentetnek meg az elmúlt év számos, dorombolókról szóló eseményéről, amit aztán a Föld bármely részére eljuttatnak az érdeklődőknek. Ez az impozáns küllemű, vaskos könyv szebbnél szebb, több ezer(!) fotót rejt a legkülönbözőbb színű és fajtájú négylábúról. Mindemellett megemlékezik az adott évben ”karriert” befutott vagy éppenséggel az ismeretlenség homályából a macskakiállítások rivaldafényébe berobbanó cicákról, büszke tenyésztőikről és még büszkébb tulajdonosaikról. Az őket és a pillanatot megörökítő fotósok között, bizton állíthatom, legalább olyan taposás folyik, mint az éppen aktuális celebeket lefotózó paparazzik között. Aki a legszebb, legeredményesebb cicákról tud jó képeket készíteni és sorozatai publikálásra kerülnek az évkönyvben, nos annak szakmai útja, s az azt övező elismerés már borítékolt. Főszereplők tehát a cicák, akiket mindenki ünnepel. A fotók mellett méltató, hosszas cikkek olvashatók a tenyésztőről, a büszke tulajdonos elismerő szavairól és nem utolsó sorban az állattartás utánzásra méltó módjáról. Nagyon igaz a mondás, miszerint az elismerés legmagasabb foka az utánzás! ( Nem ártana követnünk a jópéldát…) Mindezt olyan lelkesen, kedvesen és közvetlenül teszik, hogy még talán az is kedvet kap az állattartásra, akinek a könyv áttanulmányozása előtt eszébe sem jutott.

A szerkesztőknek minden kontinensről, azon belül pedig a legtöbb országból írnak „tudósítók”, akik beszámolnak az adott évben, hazájukban történt jelesebb eseményekről, érdekességekről, mindarról ami a macskarajongókat világszerte érdekelheti. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ennek a nemzetközi stábnak egy ideig én is tagja lehettem. Büszkeséggel töltött el az eredmény, hogy Magyarországról olvashattak Amerikától, Ausztrálián át egészen Japánig az érdeklődők és sikerült a cicákon keresztül egy picit megismertetni hazánkat a nagyvilággal. Az érdeklődés középpontjába való bekerülés hangsúlyozom mégegyszer, az állatoknak, kizárólag a cicáknak volt köszönhető! Az ő kiállításokon való sikereik, történeteik, egy-egy híres vérvonal Magyarországon való megjelenése tette lehetővé azt, hogy ebben a méltán elismert és impozáns, világszerte terjesztett évkönyvben hazánk is helyet kapjon és ismertséget szerezhessen szakmai körökben.

Aki járt már amerikai tenyésztők otthonában és láthatta az ottani tartási körülményeket, az sosem felejti azt. Az állatokat légkondicionált területen tartják, s megfelelő, külső szabad területet is biztosítanak számukra a szabad levegőn, ahol kedvükre hempereghetnek a természetben, megízlelve ezáltal a szabad életet is. A légkondicionált belső terek különösen a forróbb területeken elengedhetetlenek, így kímélik hosszúszőrű kedvenceiket az állattartók. Emellett speciális étrendet biztosítanak számukra, hogy a kiállításokon vagy akárcsak az otthon színvonalát impozáns megjelenésükkel, bundájukkal emeljék.

Az ottani állat-, macskatartás valóságos kultusszá nőtte ki magát. Követendő példának tekinthető!

Arról pedig már nem is beszélek, hogy az állatkínzást a kontinensen milyen keményen büntetik!

A jó öreg Európa

A kép kicsit visszafogottabb, ámde élenjáró. Franciaországban és Nagy-Britanniában, az amerikai kultusz megjelenik még bizonyos arisztokratikus körökben. Sikknek számít több macskát tartani királyi körülmények közt, akár kékvérű pedigrés, akár csak egyszerű házi is legyen az. Aki megengedheti magának rendszeresen látogatja az állatkozmetikákat, így ápolva kedvencét. A hosszúszőrűeket, a kutyákhoz hasonlóan rendszeresen fürdetik, hogy folyamatosan ápolt külsővel, illatos kültakaróban pompázzanak gazdáik mellett.

Németországban és Ausztriában fokozott figyelemmel kísérik az állatok felesleges szaporulatainak megállítását.

Ezekben az országokban igen fejlett és elterjedt az állatpanziók jelenléte is. Vagyis, ha a gazdi úgy dönt, hogy kedvencét nem tudja elutazása alkalmával magával vinni, nos akkor sincs ok a kétségbeesésre! Lelkiismeret furdalás nélkül hagyhatja ott az idegen helyen, mivel színvonalas körülmények között, állatbarát gondozók társaságában vészeli át a négylábú kedvenc gazdája távollétét. Az árak természetesen nem alacsonyak, de a minőséget bizony meg kell fizetni. Nincs idegeskedés, hogy kire lehet vagy éppen kire nem lehet bízni a cicát az elutazás idején, aztán a bizonyos illető elvállalja-e a kedvenc befogadását a saját lakásába és ha nem, akkor átjár-e majd hozzánk rendszeresen etetni és almozni,  megsimogatja-e cicánk buksiját néhány jó szó kíséretében…

Sajnos, Olaszországban és Görögországban rengeteg a gazdátlan, kóborló macska. Megfékezni a tucatszám szaporodó tömeget nem nagyon akarják, nem különösebben foglalkoznak velük. Elszomorító tény, hogy az ország képéhez ezek a szerencsétlen állatok már-már hozzátartoznak, túrista  látványosságnak számítanak. Azt viszont már első kézből tudom, hogy az olaszok macskahús evészete már csak a múlt legendája, mivel olasz ismerőseim ezt hevesen cáfolták!

Szlovénia kis ország, kis szaporulattal, gondozott állatokkal. Nemigen látni az utcákon gazdátlanul ténfergő állatokat.

Hazai vizeken evezve

Nem lenne baj, ha az okosabb és jó példát követnénk, lemásolnánk! Itt most nem a luxuskörülmények megteremtésére gondolok, hiszen más az életszinvonal minden országban. De az adott lehetőségek között, megteremthető lenne egy alap, ami aztán évről-évre bővülhetne! Napi pár perc törődéssel, odafigyeléssel sokkal többet tehetünk értük, mint egyetlen napon az évben. Higyjék el, a felesleges szaporulat megelőzését az ivartalanítással, a körültekintően, lehetőségeinkhez mérten megválasztott kedvenccel, máris tettünk le valamit az asztalra!

Végezetül álljon itt egy Baudelaire vers a világnap alkalmából, ami méltó módon, oly csodásan festi le és idézi meg a macskát.

CHARLES BAUDELAIRE: A MACSKÁK

A lázas szeretők és a szigorú bölcsek

ért éveik során egyaránt szeretik

a macskákat, a ház nagy, puha díszeit,

melyek, akárcsak ők, fázósak s otthon ülnek.

A tudományok s a kéj barátai,

a homály rémeit keresik és a csöndet;

gyászhintaja elé foghatná Orkusz őket,

ha meg tudnák dacos nyakuk hajlítani.

Ha merengenek, oly nemes szobor-alakban

nyúlnak el, mint a nagy Szfinkszek a sivatagban,

melyeket az örök álom varázsa fog.

Ölükből bűvösen pattog a villamosság

s rejtélyes szemüket, mint finom, tört homok,

kis aranydarabok szikrái csillagozzák. 

(Szabó Lőrinc fordítása)

Vigyázó tappancsok

Figyelem minden mozdulatodat, óvom lépteid nyomát! Valószínű, ezekkel a szavakkal biztatná kicsinyét a cicamama, aki pár héttel születése után már megteszi első önálló, bátortalan lépéseit. Félve bár, de kíváncsiságtól vezérelve indul a hívogató, felfedezésre váró nagyvilág irányába. Fittyet hányva a nyomában aggodalmaskodó, kurrogó hangokat adó anyjának. Ha megfigyeljük kedvenceinket, mozdulataik legalább annyira kifejezőek tudnak lenni, mint embertársaink szóbeli megnyilvánulásai.

Csupa szeretetről és törődésről árulkodik a cicamama és kölyke közti meghitt kapcsolat, mely igazi szülő-gyerek viszonynak felel meg. Azon macskatulajdonosok, akiknek valaha is volt már része abban a meghatározó élményben, hogy láthatták, amint kedvencük világra hoz egy alomnyi kiscicát, majd gondosan fel is neveli őket, nos ők biztosan egyetértenek most velem! Az apró kis kedvenc, aki addig egyes egyedül volt a család elkényeztetett szeme-fénye, mostantól felelősségteljes mamaként kell, hogy megállja a helyét a sarkában bukdácsoló csapatnyi kiscicától körülvéve. Lakásban felnevelkedett egykeként, egyedül kell megoldást találnia mindarra a sok-sok apró, ám kardinális problémára, amit a gyereknevelés intézménye általában véve magában hordoz. Nincs szülészorvos, védőnő, sem ismerősök és barátok, mint az emberek esetében, akik szóbeli jó tanácsokkal láthatnák el az izgatott, tanácstalan kismamát.

Csodálatos dolog az állati ösztön, mely segítségével ő éppúgy feltalálja magát az emberek között élve is és tudja gondozni, ellátni kölykeit éppúgy, mint azon társai, akik a szabad természetben, kertes házban esetleg vadon élnek. Utóbbiak apró kölyökkoruktól kezdve körül vannak véve a macskatársadalom aprajával-nagyjával, mondhatni az anyatejjel szívják magukba a szülői teendőket. Lépten-nyomon látják az őket körülvevő felnőtt állatokat, azok miként terelgetik, nevelgetik saját kölykeiket és segítenek be alkalomszerűen egymásnak, felügyelik, gondozzák, szoptatják a kicsinyeket, amíg a másik vadászni indul.

Elenyésző számban persze kivételek azért mindenhol akadnak! Ilyenek azok a problémásabb nőstények, akiknél az ősi, anyai ösztön hiányzik. Ez lehet eredendő „génhiba” vagy éppenséggel a gazdi túlzott gondoskodásának, kényeztetésének következménye. Őket apró, pár hetes koruktól kezdve kétlábú társuk a tenyerén hordozza, s a túlzott aggodalmaskodás meghozza nem várt „gyümölcsét” a lehető legrosszabb időben. Az állat túlságosan ellustul ahhoz, hogy bármit is megtegyen magától. Érdemes tehát besegítenünk az első napokban, utat mutatni a „magára találásban”. A nagy alkalom eljövetelekor, figyelemmel kell kísérni a szülés folyamatát is -a gyengébb idegzetű gazdiknak minden erejüket és lélekjelenlétüket összeszedve- fel kell készülni arra, hogy kedvencük mellé állva, közösen essenek át a tűzkeresztségen! Konkrétan mire gondolok? Amikor a cica nagyon fészkelődik már a szülőkosárban, testét megfeszíti, liheg és keservesen nyávogni kezd, no akkor eljött az idő! Papírtörlővel a kezünkben üljünk le mellé, fejét simogatva nyugtatgassuk, s figyeljük mikor hozza világra az első kicsit. Ahogy megérkezik az apróság, a magzatburkot meg kell repeszteni, hogy meg ne fulladjon. Ezt az anyamacska a köldökzsinór elrágásával egy időben általában megteszi, erősen nyalogatva a kicsi testét. Ha mégsem így történne nekünk kell közbelépni. Nem könnyű feladat, belátom, de hatalmas élmény. Cserébe macskánk tisztelettel fog ránk nézni a jövőben és még nagyobb bizalommal lesz irányunkba, mint annak előtte.

Ejtsünk még pár gondolatot az ősi ösztön kontra szülői teendők témakörrel kapcsolatban! Cicánk anyai ösztönökkel felvértezve látja el szép gondosan feladatát, de segítségre párjától, a cicapapától e kérdésben sajnos nem számíthat! A kandúrok a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatják arra, hogy a gyereknevelésből kivegyék apai részüket. Inkább tisztes távolból figyelik az eseményeket. A kíváncsiak legfeljebb óvatosan a kosár közelébe merészkednek, megszaglásszák a piciket, majd gyorsan a távozás mezejére lépnek. Bántja a fülüket az apróságok vékonyka, nyávogó hangja. És különben is, abszolút méltóságon alulinak érzik, hogy őfenségük leereszkedjen a gyereknépség közé…

A kiscicák gomba módjára cseperednek. Hétről-hétre, hihetetlen mértékben nőnek, gyarapodnak. A harmadik hét vége felé már megpróbálják kisebb-rövidebb időre elhagyni a biztos fészküket, melyben mindaddig tanyáztak. Remegő, aprócska lábukkal bukdácsolnak kifelé a kosár biztonságos rejtekéből. Félelemérzetet, tapasztalat hiányában ekkor még nem igazán ismernek, ezért egyre jobban felbátorodva indulnak felfedezni kosaruk környékét. Szegény anyacica pedig aggodalmaskodva figyeli népes gyerekcsapata szétszóródását. Ahány kölyök, az mind annyifelé! Eljött tehát a felfedezések kora…Itt az ideje annak is, hogy a gondos gazdi megtegye a kellő intézkedéseket a szobatisztaságra neveléshez vezető úton! A feladat egyszerűbb mint gondolnánk! Nevezetesen: a kosár széléhez közvetlenül, ahol a kiscicák útja kifelé vezet, tegyünk egy kisebb alomtálcát, épp akkorát, melybe a kölykök könnyedén belemászhatnak. Szórjunk megfelelő mennyiségű almot a tálba és figyeljünk! A kiscicáknak tetszeni fog! Először játéknak veszik az egészet, ezért aztán kezdetben fociznak az apró alommorzsákkal, de sebaj! A játékon keresztül megtanulják, hogy ebben bizony kaparni is lehet és ösztönösen odajárnak majd, ha szükségét érzik. Tehát szinte attól a perctől fogva, hogy önállósodnak, szobatisztává is válnak.

Az első három hétben kizárólag anyatejen élnek, ami biztosítja számukra mindazt a tápanyag, ásványi és vitaminszükségletet, amire növésben lévő szervezetüknek feltétlen szüksége van. Az anyatej összetétele a kölykök életkorának megfelelő mértékben változik. Kezdetben sűrű, majd az idő múlásával egyre hígabbá válik, míg végül elapad. A kicsiknek maga a szopás metódusa a tápanyagfelvételen túl, közvetlen kapcsolatot jelent anyjukkal. Mindez számukra maga a biztonság, az összetartozás jelképe, kifejezési módja. Ezért aztán később, még 3-4 hónapos koruk környékén is visszajárnak anyjukhoz függetlenül attól, ha annak addigra egyáltalán nincs is teje. Már vadabbak, fogukkal harapdálják, cibálják anyjukat, aki nem veszi kitörő örömmel közeledésüket. Sőt, ilyentájt a hormonszintje is alábbhagy már, s nem babusgatja utódait olyan oda adással, mint az első hetekben.

Az anyatejes táplálást a harmadik hetet követően ki kell egészíteni. Legjobb, ha száraztápot áztatva, felpuhítva adunk szájukba, olyan állagban, hogy rágni jóformán ne, csak nyelni kelljen. Imádni fogják! Új íz, s mivel valóságos ínyencek, mindent szívesen kipróbálnak. A tálkájukat megtölthetjük a táppal, s kedvükre falatozhatnak, növelhetik pocakjuk térfogatát bármikor, amikor csak kedvük tartja. Ha már gyomrocskájuk megszokta az új ételt, jöhetnek a konzerv vagy zacskós kiszerelésű kölyök eledelek is. Azonban vigyázni kell: túl korán, pár hetesen nem szabad még ez utóbbiakból etetni, mert gyomrukat megviseli, leterheli és emésztési problémákhoz vezethet! Az anyatejes táplálás folyékony kiegészítője lehet a langyos vízben oldható tejpor vagy a dobozos, hipermarketekben kapható kész, fogyasztásra azonnal alkalmas cicatej. Saját tapasztalatból tudom, nem lehet eleget adni belőle!...Tejivászat után pedig jöhet a mosakodás, mivel egész pofácskájukkal beletemetkeznek a tálba, így még a homlokukról is „leolvasható” a menü. Ez különösen a perzsacicákra jellemző tulajdonság. Különleges képességük van rá, mondhatni fürdenek a tejben. Szegény macskamama csak győzze a felismerhetőségig mosdatni porontyai pofiját, s ebben a műveletben a gazdi is segíthet egy vizes törlőkendővel.

Az idő szinte repül és észre sem vesszük, máris eltelt két hónap! Eljött az első oltás és féreghajtás ideje, irány az állatorvos!  Az oltást egy hónap elteltével ismételni kell, így kedvencünk 1 évig rendelkezik majd a kellő védettséggel.

Aztán jön a neheze…Lélekben fel kell készülnünk az elválasztásra, az elszakadásra, s megkezdhetjük az új gazdik felkutatását, akiknél az apróságokat biztonságban tudhatjuk és ahol szerető új otthonra lelhetnek, ha elhagyják a szülői ház kapuját.

Macskák és gazdáik - avagy madarat tolláról, embert macskájáról?

Az utcán járva akarva-akaratlanul, sokszor figyelgetem a velem szembejövő kutyasétáltatókat. Ember és kutyája… Egyetértésben vonulnak egymás mellett. Ki gyorsabban, sportosan, ki pedig lassabban, kényelmesen lépdel kisebb-nagyobb testű négylábú kedvence társaságában. Alaposabban szemügyre véve őket, hasonló külső tulajdonságokat is felfedezek kettőjük megjelenésében. Szórakoztató a mustra számomra, noha ezt persze igyekszem leplezni, hiszen korántsem biztos, hogy a külllembeli hasonlatosságok megnyilvánulása minden esetben a gazdik tetszésére válna…

”Egykutya”

Joggal kérdezheti most a kedves Olvasó, vajon miért teszem közzé egy macskákkal foglalkozó lap hasábjain a kutyatulajdonosok körében tett megfigyelésemet! Nos, nyugodjon meg mindenki, semmiféle eltévelyedésről nincs szó! Pusztán úgy gondolom, e téren a kutya és a macska valamint gazdáik között igenis lehet egy láthatatlan párhuzamot vonni! Mit értek pontosan ezalatt? Amikor házi kedvencet keresünk magunk mellé, akkor a választás az állat nemének, színének és fajtájának figyelembevételével tudatosan történik! Még akkor is, ha a választás pillanatában úgy gondoljuk, ez abszolút spontán dolog. Ebben az esetben az a bizonyos tudatalattink vezérel minket.

Szebbiket, jobbikat, de nem a karcsú magasabbikat!

Legyen szó bármilyen dolog megszerzéséről életünk folyamán, választásunk során mindig a saját ízlésünknek leginkább megfelelő mellett tesszük le voksunkat. Ezáltal pedig nem másoknak, hanem kizárólag önmagunknak igyekszünk megfelelni. Míg egy tárgy, használati eszköz megvétele során az aktuális divat trendeket is igyekszünk követni, s természetesen ezt a kereskedelem is megfelelő mértékben sugallja számunkra, addig egy kisállat kiválasztása ennél jóval, komolyabb, felelősségteljesebb, összetettebb feladat. Előfordul, hogy bizonyos fajtáknak időről-időre hirtelen megnő a népszerűsége, köszönhetően egy-egy filmnek, reklámnak vagy a környezetünkben dúló macskaláznak, minek következtében a tenyésztők alig bírják a hirtelen megnövekedett keresletet kielégíteni. Az efféle divatőrületnek hódolni azonban veszélyes mulatság, ugyanis negatív következményeit mindig az állat szenvedi meg. Nem szabad pusztán a saját örömünkre, hirtelen felindulásból megvásárolni a kiszemelt állatot. Lehet, hogy nagyon aranyos és kedves, de korántsem biztos, hogy a mi életvitelünknek megfelelő, a mi környezetünkbe való. Ajánlatos vásárlás előtt fellapozni szakkönyveket, utána olvasni az interneten és nem utolsó sorban elbeszélgetni a tenyésztővel, kikérni a véleményét a tartási követelményeket illetően. Aki alaposan körbejárja a témát még időben, az nemcsak pénzt, de sok szomorú percet is megspórolhat magának. Nincs annál keservesebb dolog, mint megválni a felelőtlenül megszerzett élőlénytől, aki pillanatok alatt a szívünkhöz nőtt! A tenyésztőknek egy adott időn belül ugyan kötelességük, azontúl viszont egyáltalán nem áll módjukban visszavenni a kiscicát. Mindemellett sokan féltik saját állományuk egészségét egy-egy visszatérő állat esetében, ami valljuk be, teljesen érthető is.

Te vagy, aki kell nekem

Természetes dolog, hogy csakis a legerőteljesebbet, a legszebbet, a legaranyosabbat szeretnénk. Nagyon sok cicabarát úgy gondolja, hogy a fajta végülis teljesen mindegy, lehet akár közönséges házimacska is (a közönséges kifejezés itt természetes a szó pozitív értelmében értendő), mert minden cica imádnivaló. Ez utóbbi megállapítás abszolút helyénvaló, de hiba azt gondolni, mindegy mit választunk! A macskatartók annyiban szerencsésebbek a kutyásoknál, hogy nagyságrendileg a cicák 2-3 kg eltéréssel ugyan, de egy súlycsoportba sorolhatók, tehát túl nagy eltérések viszonylag nincsenek közöttük. Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy azonos helyigénnyel rendelkeznek. Sőt! Egyes fajták merőben más tartási körülményeket igényelnek, ezt minden esetben, tessék figyelembe venni, elbagatelizálni tilos!

Kinek a pap, kinek a papné

Ahány ember, annyiféle ízlés és szerencsére annyiféle macska is létezik! Valóságos macska kánaánról beszélhetünk, ha a választékot kívánjuk felvázolni. Aknázzuk ki a bőség adta lehetőségeket és válasszuk ki, a hozzánk leginkább közelálló négylábút. Döntésünk folyamán vegyük figyelembe életkörülményeinket, amiről már az előbb említést tettem!

Minden állat számára fontos a szabadság, a szabad levegőre való kijárás lehetősége. Városi lakásokban egy hangulatos erkély vagy legalább egy napozásra alkalmas, biztonságosan kialakított, szélesebb ablakpárkány is megteszi. Ezeknek hiányában a cica nem fogja jól érezni magát!

És most nézzük a lakótér nagyságát! Kisebb panellakásba, ahol nincs nagy mozgáslehetőség, semmiképp sem ajánlatos nagy mozgásigénnyel rendelkező rövidszőrű cicát választani. Házimacskák esetében ugyanez a helyzet. Ha lent nincs sok hely, leleményességük határtalan és mozgásterüket kiterjesztik a szekrények tetejére, nem kímélve ezáltal a nagy becsben tartott, rendkívül törékeny dísztárgyakat, melyeket egyetlen, nemes mozdulattal löknek alá, a padló irányába. Teljesen felesleges és hiábavaló vállalkozás az állatot ezért megbüntetni vagy megpróbálkozni a leszoktatással. Nem fog menni. Haragudni pedig végképp kár, hiszen ő a mi választásunk volt, nem a cica akart velünk élni a szűk lakótérben… Megoldás egy félhosszú illetve hosszúszőrű cica lehet, aki ugyan kölyökként rövidszőrű társaihoz híven jó néhány baklövést el fog követni, de felnőttként, lehiggadva már kevesebb mozgástérrel is beéri és ideje nagy részét a gazdi távollétében, a franciaágyban heverészve tölti.

Ebből következik tehát, hogy rövidszőrű, mozgékony fajtát nagy lakásba, kertes házba ajánlatos vásárolni. Köztük is akadnak azért extra igénnyel rendelkezők. Azok például, amelyek vad felmenőkkel dicsekedhetnek, igénylik a rendszeres fára mászást és elég erősen tombol bennük a vadászösztön. Halainkat akár akváriumban, akár a kerti tóban élnek, a kihalás veszélye fenyegeti, akárcsak a színest ollú, rikácsoló kanárit, mely hangoskodásával magára irányítja kedvencük heves érdeklődését.

Tükröm, tükröm…

A macskás társadalom túlnyomó része hölgyekből áll. Persze akad köztük elvétve néhány az erősebb nem képviselőiből is. A nők többsége jobban ragaszkodik a hosszúszőrű fajtákhoz, melyekkel lehet ”babázni”, akiket lehet fésülgetni, pátyolgatni. Azért akadnak a perzsáknak férfirajongóik is. A perzsa megjelenése eleganciát sugall, nemességgel ötvözve. Tulajdonosaik között szép számmal akadnak érzékeny művészlelkek, gyermektelenek vagy éppenséggel olyanok, akik gyermekvállalás előtt a cicán szeretnék kipróbálni anyai ösztöneiket, letesztelni magukat, hogyan képesek gondoskodni egy másik, aprócska élőlényről.

A nyurgább, mozgásigényes fajták a sportosabb gazdikat vonzzák, közöttük már több férfival találkozhatunk. Tartásukat azok is válasszák, akiknek kedve vagy épp ideje nincs egy hosszabb szőrű bundával bíbelődni, de mégis mutatós kedvencet szeretnének maguk mellett tudni.

A szőr nélküli szfinx és az ondolált frizurára emlékeztető bundájú rex főként az extrém ízlésűeknél talál otthonra. Nem ritka, hogy gazdáik többsége a média illetve a művészvilág extravagánsabb képviselőiből kerül ki.

A fajták mellett egyes színek is igen közkedveltek. Így a fehér szín az ártatlanságot hivatott képviselni, bár ápolása roppant időigényes, de a ráfordított időt a szőr meghálálja. Népszerűsége töretlen, mind a mai napig az egyik legkeresettebb szín.

A másik véglet a fekete, a misztikum, maga a titokzatosság. Számos babona kering szegény fekete macskákról, bár szerencsére ennek ők nincsenek tudatában. Talán jobb is, mert önbizalmukat feleslegesen, alaptalanul rombolná. A fehérrel ellentétben kevésbé keresett, bár akinek egyszer már volt fekete cicája, az tudja, semmivel sem rosszabb bármely más társánál.

A csíkos és pöttyös mintázat igen látványos és mutatós, főként egy gyönyörű szempárral ötvözve. A hatás nem is marad el, számos lelkes rajongója akad, s a kiállításokon is arat feltűnő küllemével.

Széles tehát a paletta, mindenki megtalálhatja ízlésének és életformájának megfelelően a kiszemelt kedvencet. De ne feledjék, a küllem és a veleszületett habitus még nem minden. A külvilághoz való hozzáállását gazdájától is tanulja, másolja annak viselkedését. Tehát amilyen a cica, olyan a gazdi is?