Miért éppen a macska?

Lehet szeretni vagy gyűlölni, de közömbösnek maradni iránta végképp lehetetlen küldetés. A macska egyfajta jelenség, mely a történelem során, időről-időre, fel-feltűnve, magára vonta az emberek figyelmét, a körülötte gerjesztett tévhiedelmek által, erősen megosztotta a társadalom közvéleményét. A felvilágosultság alakulásának függvényében, hol méltatlanul alantas szerepben jelent meg a köztudatban, hol pedig az őt megillető szeretetben fürdött. Sokan, sokféleképpen vélekednek róla. A ”kis hízelkedő” kedveskedő jelzőtől kiindulva, egészen a kétszínűn és önzőn át az öntörvényűig, igen széles a jellemzések palettája.

Nem a külcsín a fontos
A környezetemben tudják rólam, megrögzött macskamániás vagyok. Szinte mindig volt a közvetlen közelemben belőlük több vagy kevesebb példány, ahogy azt a körülményeim és lehetőségeim az adott élethelyzetekben megengedték. Úgy gondolom, nekem tulajdonképpen a külleme igazából elhanyagolható. A lényeg az, hogy hús-vér macskából legyen, azaz, egy igazi, ízig-vérig macskás macskából, mert a belső jelleme az, ami valójában engem megfog és magával ragad. Ha kell, legyen szeszélyes, kiszámíthatatlanul viselkedő kis tünemény, aki az egyik percben még selymes kis bundájával ártatlanul hozzám törleszkedik, majd egy pillanat alatt, fenevaddá képes változni egy kutya látványának hatására és felpúposított háttal, a farkát az égnek emelve, szőrét felborzolva, kaffogva kifejezni utálatát a megdöbbent eb irányába. Ha kell, legyen követelőző, aki még hétvégén is reggel hétkor ébreszt, szőrös kis pofáját az arcomba nyomva, finoman tudatja velem, itt a reggeliosztás ideje. Ha kell, legyen kotnyeles, minden lében kanál, akinek mindig, mindenről tudnia kell, ami a házban történik és aki mindig, mindenhol láb alatt van. Ha kell, nyugodtan kapja el a lakásba betévedt lepkéket, bogarakat és sikoltozásom ellenére falja fel őket jó étvággyal. Mert ilyennek szeretem.
Már egészen apró, pici kölyökkorától kezdve megmutatkozik csodálatos, önálló lénye, amely semmelyik más állattal össze nem hasonlítható. Alig pár héttel születése után, képes precízen, önállóan mosakodni. Anyjától ellesett, sutácska mozdulatokkal tisztogatja magát, parányi tappancsa segítségével. Önállósága pedig -mely átsegíti megannyi nehéz élethelyzeten-, korántsem társul azzal a fajta önzőséggel, amivel igazságtalanul, a kívülállók oly’ sokszor, méltánytalanul megbélyegzik. Ő az, aki szinte a jég hátán is megél, ha egyik pillanatról a másikra például hontalan, gazdátlan marad. Vadászösztöne átsegíti a nehézségeken, remekül alkalmazkodik a hirtelen jött nehézségekhez. Ösztöne pedig megsúgja, hol van az a ház, az az ember, amihez, akihez érdemes odacsapódni, ahol új otthonra, menedékre lelhet. Akinek valaha volt már cicája vagy pusztán csak hódolója ennek a csodás teremtménynek, az most nyilván egyetért velem és osztja a véleményt, miszerint önzőnek titulálni alaptalan és helytelen. Miért is lenne az? Ő is csak szeretetre, törődésre vágyik, mint megannyi más élőlény. Ahol ezt megkapja, ott jól érzi magát és viszonozza az érzelmeket -ahhoz a személyhez, helyhez kötődik-, ahol pedig nem, onnan odébb áll. Mi emberek ugyanígy működünk, valljuk be őszintén!

A történelem sodrásában
A macskák -de különösen a fekete színűek- a középkor megátalkodott, sötét időszakának, misztikus alakjainak megformálói voltak. Szerepük hálátlannak, tiszavirág életűnek bizonyult anno. A boszorkányüldözések korában nemcsak a boszorkánynak kikiáltott asszonyokat, de ártatlan, szerencsétlen kísérőiket, a macskákat is máglyahalálra ítélték.

Jelen korunk hősei
Manapság pedig sok helyen, többféleképpen tűnik fel. Hol valamilyen szerepet, hol pedig bizonyos hiányt hivatott bepótolni. Magányos, társaságot nélkülöző vagy partnerhiányban szenvedő emberek, gyakorta válasszák maguk mellé lakótársnak. Esténként ő lesz, aki a családtag szerepét betöltve hazavárja majd gazdáját, személyével otthont varázsol a lakásból, dorombolásával, betölti a csendet, hozzábújik embertársához, némán és figyelmesen végighallgatja majd, ha az beszél hozzá.
Napjainkban azonban már nemcsak a nők privilégiuma a macskatartás, mivel egyre több férfi mutatja ki érzelmét ezen aprócska élőlény irányába, vállalva a vele való gyengéd törődést.

2+1
Az egyedülálló emberek mellett, párok, házasok is leteszik voksukat a macskatartás mellett. A kedvtelésből való tartással párhuzamban, gyakorta előfordul, hogy többnyire gyermekvállalás előtt, a cica körüli teendőkkel próbálják tesztelni magukat, azaz mennyire képesek egy élőlényről megfelelő módon gondoskodni. Amennyiben már a négylábú kedvenccel és körülötte minden rendben, napi szinten pörög a rutin, akkor jöhet akár a gyermek is!

Mutasd a macskád, megmondom ki vagy!
Bizony, ilyen is van ám! Az állatszeretet másfajta módon is megnyilvánulhat. No, nem kell mindjárt messzemenő következtetést levonni, sem pedig bármi rosszra gondolni! Egész egyszerűen, sokan vannak olyanok is, akik előszeretettel választanak extrémebb, feltűnő külsővel megáldott macskákat, amelyek tartásával, saját egyéniségük, külső megnyilvánulását hivatottak képviseltetni. Ezek a cicák különc ábrázatuk vagy éppen szőrnélküliségük ellenére ugyanolyan hízelkedők, mint átlagos megjelenésű társaik. Természetesen, a kevésbé szélsőséges kinézetű és szolidabb bundájú cicák is tartják a frontot, éppen úgy kelendőek, akár a korábbi években. Érdemes vérmérsékletünkhöz, lakóterünkhöz megfelelően alkalmazkodó kedvencet választani, aki tolerálja gazdája aktív vagy ezzel ellentétben kényelmesebb életmódját illetve a zártabb, külsö ingerekben szegényebb városi lakást vagy a kihívásokban gazdag, veszélyeket is rejtő vidéki életformát.
Nemcsak kutyaberkekben, de a cicatartók körében is egyre divatosabbak, keresettebbek a szebbnél szebb -akarom mondani-, a csicsásabbnál csicsásabb kiegészítők, nyakörvek, párnák, ágyacskák, kinek-kinek ízlésének megfelelően. A szépítőszerek, samponok, púderek illatos kavalkádjáról már nem is szólva.

A terapeuta
Az állatok közvetlen közeli jelenlétének pozitív, gyógyító erejű hatásáról egyre többet hallani. A lélekgyógyászatban előszeretettel alkalmazzák a sok-sok doromboló résztvevőt, akik puszta lényükkel, kimutathatóan, jótékony hatással bírnak a beteg szervezetre, kiváltképp eredményesen a vérnyomás, megfelelő szinten tartására. Idősek otthonának is gyakori látogatói, létükkel megszínesítik az egyhangú, szürke hétköznapokat.

Egerek réme
A főváros határain kitekintve és azon túl, vidéki vizekre evezve megállapíthatjuk, az egy négyzetméterre jutó számuk a háztartásokban egyre inkább megsokszorozódik. Kertes házaknál átlagosan többen tanyáznak, ahol már nem annyira a lakás díszei, sokkalta inkább hasznos teendőket látnak el, azaz igyekeznek megfékezni a cincogó egérnépség féktelen mód elszaporodó sokaságát.

Már az anyatejjel
Nemcsak a macskákhoz, hanem általában véve, az állatokhoz fűződő viszonyunk, az irántuk érzett szeretetünk, netán ellenszenvünk, egészen apró gyermekkorunkra vezethető vissza. Az alapokat akkor és ott sajátítjuk el. Meghatározó minden gyermek számára, a szülőktől ellesett bánásmód, ahogy ők az állatokat kezelik és a róluk alkotott véleményüket kifejezik. A látottakat, hallottakat elraktározzák magukban, azt követendő példának tekintik, mely erősen meghatározza majd a továbbiakban az állatvilághoz fűződő viszonyukat, felfogásukat. Ha a gyermek olyan családban nő fel, ahol környezetében állatok is élnek, idejekorán megtanulja, hogyan bánjon velük és azt, hogy ne féljen alaptalanul tőlük. Ellenben, ha a szülői részről elutasítást, ellenszenvet tapasztal, akkor annak megfelelően fog ő is viselkedni.
Kivételes, eltérő esetek, természetesen mindig előfordulhatnak, de felnőttkorban, már sokkal nehezebben formálódik az egyén, kevésbé változik, változtatható a véleménye.
Az állat pedig ösztönösen megérzi az ellenszenvet, messze elkerüli azokat, akik nem kedvelik őt.
Számomra érthetetlen, felfoghatatlan dolog –és azt hiszem, igazából nem is tudom kezelni azokat az embereket-, akikből ellenérzéseket vált ki, netán félelmet, gyűlöletet kelt bennük egy ártatlan állat, egy cica puszta látványa.
Hiszen annyi kedvességet, szeretetet sugároznak magukból és adnak önzetlenül!
Számomra ezért éppen a macska…