Október 4.-én ünnepeljük az állatok világnapját. Egyetlen egy nap egy teljes évből, amikor mindenki csak rájuk fókuszál, róluk beszél. Bár világnapról essék szó, kis hazánk köztudatában nem is oly rég van jelen…
Érdemes tudni
Az állatok világnapja Magyarországon nagyjából a rendszerváltás óta, azaz 1991 után vált ismertté, megemlékezendő nappá. Eredete Olaszországból származik, ahol 1931-től jegyzik. Október 4.-e pedig Assisi Szent Ferenc, az állatok védőszentjének halála napja, aki nemcsak értette az állatok nyelvét, de a fennmaradt írások szerint beszélgetett is velük.
Ez a nap mindenféle állat ünnepe, legyen az akár gazdasági tenyésztésből vagy éppen kedvtelésből tartott, vadon élő, csúszómászó, bármilyen. A világnap az irántuk érzett szeretetünket és tiszteletünket hivatott megerősíteni, hirdetni és ünnepelni. Célja, az ember és állat együttélésének fontosságára való rávilágítás és a kettejük közötti barátság megerősítése.
Ez alkalomból a Fővárosi Állat és Növénykert különleges programokkal, örökbefogadási lehetőségekkel, a menhelyek pedig nyílt napokkal várják az érdeklődőket.
Kitekintve
Szomorú tény, de országhatárainkon túl, az állattartás minősége sokkal magasabb szinten mozog, mint nálunk. Ezalatt pedig, lévén, hogy macskás blogot böngész a kedves Olvasó, most nem a haszonállattartás körülményeit szeretném kielemezni, hanem szívünk csücskéről, a cicákról szeretnék egy körképet vázolni, a teljesség igénye nélkül.
Az Óperenciás tengeren is túl
Az amerikai kontinens nemcsak az emberi érvényesülésnek, a lehetőségeknek nyújt széles, végtelen és kimeríthetetlen tárházat, de a macskatartás is rejteget meghökkentő, nekünk európaiaknak, talán túlzásokkal is jócskán tűzdelt meglepetéseket. Aki macskatenyésztéssel foglalkozik nyilván tudja, miről is beszélek. A tenyésztés fellegvára kétségtelenül ez a kontinens. Ez az a földrész, ahol évente lexikont jelentetnek meg az elmúlt év számos, dorombolókról szóló eseményéről, amit aztán a Föld bármely részére eljuttatnak az érdeklődőknek. Ez az impozáns küllemű, vaskos könyv szebbnél szebb, több ezer(!) fotót rejt a legkülönbözőbb színű és fajtájú négylábúról. Mindemellett megemlékezik az adott évben ”karriert” befutott vagy éppenséggel az ismeretlenség homályából a macskakiállítások rivaldafényébe berobbanó cicákról, büszke tenyésztőikről és még büszkébb tulajdonosaikról. Az őket és a pillanatot megörökítő fotósok között, bizton állíthatom, legalább olyan taposás folyik, mint az éppen aktuális celebeket lefotózó paparazzik között. Aki a legszebb, legeredményesebb cicákról tud jó képeket készíteni és sorozatai publikálásra kerülnek az évkönyvben, nos annak szakmai útja, s az azt övező elismerés már borítékolt. Főszereplők tehát a cicák, akiket mindenki ünnepel. A fotók mellett méltató, hosszas cikkek olvashatók a tenyésztőről, a büszke tulajdonos elismerő szavairól és nem utolsó sorban az állattartás utánzásra méltó módjáról. Nagyon igaz a mondás, miszerint az elismerés legmagasabb foka az utánzás! ( Nem ártana követnünk a jópéldát…) Mindezt olyan lelkesen, kedvesen és közvetlenül teszik, hogy még talán az is kedvet kap az állattartásra, akinek a könyv áttanulmányozása előtt eszébe sem jutott.
A szerkesztőknek minden kontinensről, azon belül pedig a legtöbb országból írnak „tudósítók”, akik beszámolnak az adott évben, hazájukban történt jelesebb eseményekről, érdekességekről, mindarról ami a macskarajongókat világszerte érdekelheti. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ennek a nemzetközi stábnak egy ideig én is tagja lehettem. Büszkeséggel töltött el az eredmény, hogy Magyarországról olvashattak Amerikától, Ausztrálián át egészen Japánig az érdeklődők és sikerült a cicákon keresztül egy picit megismertetni hazánkat a nagyvilággal. Az érdeklődés középpontjába való bekerülés hangsúlyozom mégegyszer, az állatoknak, kizárólag a cicáknak volt köszönhető! Az ő kiállításokon való sikereik, történeteik, egy-egy híres vérvonal Magyarországon való megjelenése tette lehetővé azt, hogy ebben a méltán elismert és impozáns, világszerte terjesztett évkönyvben hazánk is helyet kapjon és ismertséget szerezhessen szakmai körökben.
Aki járt már amerikai tenyésztők otthonában és láthatta az ottani tartási körülményeket, az sosem felejti azt. Az állatokat légkondicionált területen tartják, s megfelelő, külső szabad területet is biztosítanak számukra a szabad levegőn, ahol kedvükre hempereghetnek a természetben, megízlelve ezáltal a szabad életet is. A légkondicionált belső terek különösen a forróbb területeken elengedhetetlenek, így kímélik hosszúszőrű kedvenceiket az állattartók. Emellett speciális étrendet biztosítanak számukra, hogy a kiállításokon vagy akárcsak az otthon színvonalát impozáns megjelenésükkel, bundájukkal emeljék.
Az ottani állat-, macskatartás valóságos kultusszá nőtte ki magát. Követendő példának tekinthető!
Arról pedig már nem is beszélek, hogy az állatkínzást a kontinensen milyen keményen büntetik!
A jó öreg Európa
A kép kicsit visszafogottabb, ámde élenjáró. Franciaországban és Nagy-Britanniában, az amerikai kultusz megjelenik még bizonyos arisztokratikus körökben. Sikknek számít több macskát tartani királyi körülmények közt, akár kékvérű pedigrés, akár csak egyszerű házi is legyen az. Aki megengedheti magának rendszeresen látogatja az állatkozmetikákat, így ápolva kedvencét. A hosszúszőrűeket, a kutyákhoz hasonlóan rendszeresen fürdetik, hogy folyamatosan ápolt külsővel, illatos kültakaróban pompázzanak gazdáik mellett.
Németországban és Ausztriában fokozott figyelemmel kísérik az állatok felesleges szaporulatainak megállítását.
Ezekben az országokban igen fejlett és elterjedt az állatpanziók jelenléte is. Vagyis, ha a gazdi úgy dönt, hogy kedvencét nem tudja elutazása alkalmával magával vinni, nos akkor sincs ok a kétségbeesésre! Lelkiismeret furdalás nélkül hagyhatja ott az idegen helyen, mivel színvonalas körülmények között, állatbarát gondozók társaságában vészeli át a négylábú kedvenc gazdája távollétét. Az árak természetesen nem alacsonyak, de a minőséget bizony meg kell fizetni. Nincs idegeskedés, hogy kire lehet vagy éppen kire nem lehet bízni a cicát az elutazás idején, aztán a bizonyos illető elvállalja-e a kedvenc befogadását a saját lakásába és ha nem, akkor átjár-e majd hozzánk rendszeresen etetni és almozni, megsimogatja-e cicánk buksiját néhány jó szó kíséretében…
Sajnos, Olaszországban és Görögországban rengeteg a gazdátlan, kóborló macska. Megfékezni a tucatszám szaporodó tömeget nem nagyon akarják, nem különösebben foglalkoznak velük. Elszomorító tény, hogy az ország képéhez ezek a szerencsétlen állatok már-már hozzátartoznak, túrista látványosságnak számítanak. Azt viszont már első kézből tudom, hogy az olaszok macskahús evészete már csak a múlt legendája, mivel olasz ismerőseim ezt hevesen cáfolták!
Szlovénia kis ország, kis szaporulattal, gondozott állatokkal. Nemigen látni az utcákon gazdátlanul ténfergő állatokat.
Hazai vizeken evezve
Nem lenne baj, ha az okosabb és jó példát követnénk, lemásolnánk! Itt most nem a luxuskörülmények megteremtésére gondolok, hiszen más az életszinvonal minden országban. De az adott lehetőségek között, megteremthető lenne egy alap, ami aztán évről-évre bővülhetne! Napi pár perc törődéssel, odafigyeléssel sokkal többet tehetünk értük, mint egyetlen napon az évben. Higyjék el, a felesleges szaporulat megelőzését az ivartalanítással, a körültekintően, lehetőségeinkhez mérten megválasztott kedvenccel, máris tettünk le valamit az asztalra!
Végezetül álljon itt egy Baudelaire vers a világnap alkalmából, ami méltó módon, oly csodásan festi le és idézi meg a macskát.
CHARLES BAUDELAIRE: A MACSKÁK
A lázas szeretők és a szigorú bölcsek
ért éveik során egyaránt szeretik
a macskákat, a ház nagy, puha díszeit,
melyek, akárcsak ők, fázósak s otthon ülnek.
A tudományok s a kéj barátai,
a homály rémeit keresik és a csöndet;
gyászhintaja elé foghatná Orkusz őket,
ha meg tudnák dacos nyakuk hajlítani.
Ha merengenek, oly nemes szobor-alakban
nyúlnak el, mint a nagy Szfinkszek a sivatagban,
melyeket az örök álom varázsa fog.
Ölükből bűvösen pattog a villamosság
s rejtélyes szemüket, mint finom, tört homok,
kis aranydarabok szikrái csillagozzák.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése